F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

ablakok keleti oldalán, kissé mélyebben a maiaknál, rézsűs, falazott kávával három 12. századi ablak maradványa látszott (18. ábra). A Porta Speciosa feletti, Stornokori építmény mellett a falazatban megjelent annak a támpillérnek a lefaragott nyoma, amelynek földszinti szakaszát már 1961-ben feltárták és bemutatták. A 12. századi falazaton tenyérnyi foltokban maradt meg csupán a középkori vakolat, kevéske festésnyommal. A lebontott középkori emelet helyén a Storno Ferenc kialakította terasz járószintje alól egy 15. századi köpenyezés, majd a később részletezendő falkép került elő. A falkép bemutatása miatt a templombelsőben a díszkapuzattól nyugatra eső három falpillér-közben leverték a múlt század végi vakolatot. Láthatóvá vált immár a belső felől is a 12. századi falazat (19. ábra). A kisméretű kváderekből rakott falban a külső támpillérnek megfelelő helyen, az Oros-kori falpillér bevágása mellett lefaragott pillérnyom látszott.

15 Mivel a következő ablakközben nem volt támpillérnyom, feltételezzük, hogy a külső, belső támpillérek kettő-kettő ablak közében voltak. A feltételezést megerősíti, hogy az északi kerengőfolyosó nyugati sarkában már 1992-ben feltártunk egy alapozást, amely megfelel az elképzelt kiosztásnak. A Porta Speciosa a 13. századi félpillérekhez képest szervetlenül helyezkedik el, ezért már korábban felvetettük, vajon nem korábbi-e a déli mellékhajó boltozásánál (20. ábra).

16 A sekrestyében az elmúlt évben kibontottuk a templom 13. századi északi kapuját. Részletesebben később írunk róla, itt most csupán azért említjük, mert ugyanakkor megfigyeltünk mellette egy lefaragott támpillért. Azt a támpillért, amely a sekrestye barokk boltozata felett a padlástérben mindig is látható volt. A támpillér nincs szemben a 13. századi belső félpillérrel, de megfelel a kerengőfolyosóban lévő, sziklán ülő 12. századi támpillérnek. A bazilika felőli párját, visszabontott alapozását feltártuk az északi kapu mellett. A 68 cm széles alapozás 90 cm-re nyúlott be a térbe.

17 A sekrestye feletti térben, az előbbitől nyugatra egy újabb támpillér látható, amelyet az 1859-es Onderka-féle ábrázolás is jelez. A támpillér a déli, külső oldalon lévő alapozással pontosan szemben van. A támpillérek léte alapján feltételezhetjük, hogy a 12. századi templom oldalhajóit hevederekkel erősített dongaboltozat fedte, míg a főhajót nyitott fedélszék zárta le. A templomhoz délről csatlakozó monostor területéről nem ismerünk olyan maradványt - néhány kőfaragványt kivéve -, amely egyértelműen köthető lenne Dávid apát építkezéseihez. A keleti és a déli szárnyak alatt megfigyelt terrazzopadlós, faszerkezetű építmények nyomait még nem tudjuk alaprajzi rendszerbe foglalni.

18 A 13. századi templomhoz (21. ábra) tartozó monostor már zárt négyszögű együttes volt. Közel négyzet alakú udvarát vette körül a nyitott, fa fedélszékű folyosó. A templom 12. századi déli falába utólag belevágott, gerendatartó kőkonzol az első közvetlen bizonyíték a szerkezetre.

19 A konzolokon nyugvó, fal mellett végigfutó gerendán oszlopok támaszkodhattak, majd a rajtuk végigfutó szelemengerendáról indultak az ikeroszlopos nyitott folyosóra támaszkodó szarufák. Ez azt jelenti, hogy a mellékhajó ablakai nem a szabadba, hanem a kerengőfolyosóra nyíltak. Az északi folyosó szintje mélyebben volt, mint a templomban a szerzetesi kórus - a mainál egykor 17-20 cm-rel magasabban lévő - járófelülete. A szintkü-