F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

rült sor. Ekkor szentelték fel a már többször említett első templomot. Az 1137-es újabb szentelésig nincs adat a templomépítésről, - noha tudjuk, hogy az említés, az oklevél hiánya nem perdöntő. A korábbi szakirodalomban általánosan elterjedt, hogy az első templom egyszerű fatemplom lehetett. Ennek némileg ellene mond, hogy a királyság első szerzetesi templomáról, az első fejedelmi-királyi alapítású monostorról van szó, melynek felépítéséhez a Géza-kori adományokon túl, kellő anyagi hátteret biztosított Szent Istvánnak a somogyi tizedekre vonatkozó fogadalma. Kevéssé tűnik valószínűnek, hogy az István halála utáni esztendőkben jelentős építkezések folytak Szent Márton hegyén.

13 A 13. század elején bontják le a keleti lépcső- vagy falalapozást és eléje illetve ráépítik a lépcsőalapként szolgáló falat. Nyilvánvalóan, a falat nem lépcsőalapnak szánták, de most még nem tudjuk, vajon mi lehetett a szándék, a terv. Nem volt most lehetőségünk sem a fal szélességét meghatározni sem a lépcső további részeit megkutatni. Az Oros apáthoz kapcsolható építkezéssor idején ugyan felszámolták a nyugati altemplomot és a felette húzódó karzatot, de az új kialakításban lényegében megismételték a karzatot, immár altemplom nélkül. A főhajó végződéseként megmaradt alul a félköríves lezárás. A karzatszint kialakításáról csupán a 18. századi hosszmetszet alapján lehet elképzelésünk. A mellékhajók nyugati lezárását az ásatás hitelesítette oda, ahol az előbbi alaprajzokon megfigyelhető. Ma még nem egyértelmű azon 13. századi falaknak a szerepe, amelyek a pillérek vonalában a mellékhajók végéből keletnek indulnak, esetleg pillérek előtti oltáralapnak is bizonyulhatnak egy későbbi ásatás során. A mai templom keleti szentélyvégződései különböző korokból származnak. A főszentély záródása 13. századi állapotát őrzi. A déli mellékszentély egyenes záródásának alapjait barokk kriptaépítéssel vágták át, a mai szentélyfej a 16. század elejéről való, Tolnai Máté építkezésének idejéből. Az északi 13. századi szentélyvéget is már csak ásatással határoztuk meg. A múlt század végi üvegablakkal áttört mai szentélyfal a 15. század végén, a Mátyás-kori építkezésekkor készült. Mivel az altemplomban még nem volt feltárás, nem tudjuk, vajon a 11. és 12. századi szentélyek hol és miként végződtek. A mellékszentélyeknél már korábban meghatároztuk a 12. századi záródásokat, az északinál kevéssel a 13. századitól nyugatra, míg a délinél az Oros-kori fal alatt tártuk fel a szentélyek egyenes záródású falainak maradványait. Már a kutatások első éveiben megállapítottuk, hogy a 12. századi, Dávid apát által 1137-ben felszentelt templom a mai bazilikával egyező szélességű volt. Több ponton feltártuk a mai falak alatt alapozásként megmaradt maradványokat.

14 Akkor még nem sejtettük, hogy az alapozásokon túl, felmenő falazat is megmaradt a templomból (17. ábra). A helyreállítási munkálatok során 1993-ban eljutottak a bazilika déli homlokzatainak felújításához. Az elmúlt időszak újkori vakolatait eltávolítva meglepődve észleltük, hogy a bazilika mellékhajójának déli fala, szinte párkánymagasságig 12. századi. A falazatba utólag vágták bele a kőkeretes, enyhén csúcsíves 13. századi ablakokat, azokat a nyílásokat, amelyek kibontása miatt bontatta le Storno Ferenc a kerengőfolyosó feletti 15. századi emeletet. Az Oros-kori