F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Farbakyné Deklava Lilla: A csobánkai görögkeleti szerb templom

ban már ritka.

96 A Diocletianus alatt mártírhalált halt kappadóciai katonatiszt ábrázolásai

97 gyakran összekeverhetőek Szent Demeter, a másik katonaszent ábrázolásával. A csobánkai képen segíti az azonosítást a György felett lebegő angyal, aki kezében koszorút és pálmaágat tart, a mártírok jelvényét. Hasonló, angyallal ábrázolt Szent György látható II. József művének 1783-as illusztrációján,

98 valamint Jakob Schmutzer 1760-ból való metszetén.

99 Az ikonosztáz bal oldali ajtaján Szent Mihály arkangyal látható, az isteni igazságosság mérlegével az egyik kezében, míg a másikban kardot tart. A jobb oldali ajtón Szent István protomártír, diakónus ruhában, baljában a mártírok pálmaágával, jobbjában füstölővel. Az ikonosztáz középső ajtaján, a királyi kapun a hagyományos Örömhírvétel jelenete látható Máriával és Gábor arkangyallal. A jelenlegi ábrázolás nem az eredeti, a 19. század második felében készült pannót ráragasztották a korábbi, festett fatáblára, mely kitűnik az erősen sérült vászon alól. Az ikonosztáz második szintjén helyezkedik el az ünnepi ikonsor hat darabja, mely a 12 nagy ünnepből ad válogatást. Balról jobbra haladva így következnek: Krisztus feltámadása. Az ikonon a nyugati művészetben általánossá vált típust láthatjuk, magát a feltámadás aktusát, amint Krisztus erős lendülettel emelkedik ki a sírból, kezében győzelmi zászlóval. Ez a sírból kiemelkedő típus a 13. századtól jelenik meg,

100 és egyik legragyogóbb példája Grünewald 1513-1515 között készült isenheimi oltára. A csobánkaival teljesen megegyező Krisztus-figurát festett Arsenije Teodorovic az 1818-20 között festett tabáni szerb templom ikonosztázán. A keleten szokásos feltámadás ábrázolás az anasztázisz. Az elnevezést Krisztus pokolraszállására használták, mely esemény teológiai jelentőségét az adja, hogy benne csúcsosodik ki az emberiség üdvtörténete. Második képünk az ikonsoron Krisztus színeváltozása, amely elrendezésében követi a korábbi mintákat, de festői megoldásában elszakad a bizánci hagyományoktól. A Krisztus színeváltozása után a Krisztus születése ikon következik. A nyugaton közkedvelt Pásztorok imádása jelenetnek a kendőt felemelő Mária zsánerszerú jelleget kölcsönöz. Érdekes eleme a képnek, hogy a kitakart gyermek a Krisztus születése bizánci ikonok szorosan, szinte múmiaszerűen bepólyált kis Jézus ábrázolásait követi. Hasonló, kendőt megemelő Mária látható a Puskin Múzeumban található, Guido Reni festette Pásztorok imádásán, vagy Murillo azonos című képén, mely Sevillában, az ottani Szépművészeti Múzeumban (Museo de Bellas Artes) található. Mihajlo 2ivkovic a balassagyarmati ikonosztázra 1815-ben készült Krisztus születése zsánerszerű ikonján

101 szintén a kendőt emelő Máriával találkozunk. A Bevonulás Jeruzsálembe ikonon Krisztus a bizánci ikonográfia szerint oldalülésben foglal helyet a szamáron. Megjelenik a keleten a 9—10. századtól elterjedt motívum: egy asszony a gyermekével leborul Krisztus elé.

102 A kép hátsó részét egy óriási kapu zárja le, nyilván Jeruzsálem kapuja. Az épület az itáliai építészet formajegyeit mutatja. Ugyanennek az épületnek az átfogalmazott, stilizáltabb ábrázolásával találkozhatunk egy 1770-ben készült ikonon, ahol a kép hátterében bal oldalon látható városkapu a csobánkaihoz képest atektonikus, szervetlen.

103