F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Farbakyné Deklava Lilla: A csobánkai görögkeleti szerb templom

nem említette valamennyit, viszont kimondta a pilisi apát jogát minden olyan tulajdonra, melyet a felsoroltakon kívül zavartalanul birtokolt. Békefi ezután felsorolja az apátság birtokait három tagban, a Pilis megyeiek között említve Boront is.

10 1329-ben újabb per kapcsán fordult elő az oklevelek között Boron neve.

11 Heem (Haymo) pilisi apát Boronban a Pál, királyi fuvarozó földjén élő jobbágyoktól borból csöbördézsmát követelt, azok azonban nem voltak hajlandók megadni. A királyi bíróság elé került az ügy. Pál országbíró 1329. október 9-én, Visegrádon kiadott oklevelében felmentette a boroniakat a csöböradó alól, mivel a Heem apát által bemutatott János nádortól származó oklevél, mely elrendeli, hogy az apátság területén mindenki köteles tizedet adni, nincs évszámmal ellátva, sőt a budai káptalan vizsgálata kiderítette, hogy a boroni jobbágyok soha nem fizettek dézsmát. 2 Boron következő okleveles említése, melyről tudomásunk van, 1367-ből való.

13 November 27-én jelenti a váci káptalan, hogy I. Lajos király 1367. november 19-i parancsának eleget tett, és Maróczi Miklós királyi ember jelenlétében János olvasókanonok határjárást végeztetett az óbudai klarisszák Üröm és Kandé közti birtokán. A Kandé falu végén levő mérföldkőtől induló határ érintette a szőlőket, Boront, a budai „nagy utat", a nagy kővel megjelölt helyet, a „Wayoncha" birtokot és patakot, „Kyralzantho" birtokot, „Kyraltavát", „Captar" hegyet Jenő és Kandé között, a „Machkakő" nevű nagy követ, „Septer" szőlőt, „Kével" hegyet, „Kivago" hegyet, „Fidemes" patakot a „nagyút" mellett és így ért vissza kiindulási pontjához.

14 1467-ben a pilisi apát újabb perbe keveredett, most az óbudai klarisszákkal a Boronnal határos kandéi birtokuk miatt.

15 A Boldogságos Szűzről elnevezett óbudai apácák azzal vádolták Hermann apátot, hogy 1466-ban földeket foglalt el tőlük. Az ügy kapcsán elővették az általunk is említett 1299. évi oklevelet, amelyet 1467. április 18-án, Budán kelt oklevelében íratott át Mátyás király az apácáknak.

16 A per megítélése és eldöntése sokáig húzódott, mivel Hermann apát több alkalommal nem jelent meg az idézésre, amiért is Mátyás király 1469. február 26-án kelt oklevelében pénzbírságra ítélte.

17 Hermann nem érte meg a per végét, utódja, Ferenc apát sem, sőt az őt követő György sem. A hosszú pereskedés alatt több atrocitásra is sor került. 1473. július 2-án az apácák tisztviselőjét, - mert néhány embert védelmezett - a pilisi apát boroni jobbágyai a kandéi birtokon megtámadták és kegyetlenül meggyilkolták. Báthory István országbíró utasította a budai káptalant, hogy vizsgáltassa ki az ügyet, és idézzék meg György apátot. A káptalan Budán, 1473. július 21-én kelt oklevelében jelentette a királynak, hogy az utasításnak eleget tett,

18 ám György apát sem mutatkozott készségesnek a bírósággal szemben, ő is halogatta az ügyet, akárcsak Hermann apát. 1481-ben történt az ügy során a második erőszakos cselekedet. Jodok pilisi apát néhány békásmegyeri, kalászi és boroni jobbágya az óbudai apácák egyik jobbágyát megtámadta, megverte és kirabolta. Az apácák orvoslást kértek a jogtalanságra, ezért 1481. április 27-én kelt oklevelében Mátyás király megbízta a Pilis vármegyei szolgabíróságot, hogy vizsgálja ki az esetet.

19 Sajnos nem tudjuk, hogy a több, mint tizenöt évig tartó pereskedésnek mikor és milyen eredménnyel lett vége. Békefi, aki 1481-ig igen részletesen meséli el a történteket, valószínűleg az okleveles anyag hiánya miatt nem szól az ügy lezárásáról.