F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Gere László: Előzetes jelentés a szigligeti alsó vár régészeti feltárásáról

sütőfelületbe oly erősen „beleégett" a kerámia, hogy annak szétválasztására csak restaurátor vállalkozhat, ami e sorok írásakor még nem fejeződött be. Ennek ellenére szinte biztosnak tekinthető, hogy a fal az alsó vár egyik legkorábbi épületéhez tartozott. Valószínűnek tűnik, hogy az alsó vár kiépülésének kezdetén a felső várban jelentős átépítési, korszerűsítési munkák folytak. Az ott feleslegessé váló keretkövet, mint lehetséges építőanyagot, lehozták a kiépülőben lévő alsó várba, és egyes elemei belekerültek egy nagyméretű mélyedés feltöltésébe. Az említett feltöltést az alsó vár északi, északkeleti részén mindenütt megtaláltuk. A mélyedésről, amit ezen a részen feltöltöttek, nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy természetes eredetű, vagy kőfejtés eredménye volt-e. Az azonban bizonyos, hogy az 1,7-2 m vastag feltöltés nagy részét kitevő apró kőzúzalék a vár építésekor keletkezett. A keleti várfal mellett az említett kőzúzalék felső részében egy vörös színű tégladarabot, közvetlenül a várfal alapja alatt pedig egy fazék perem- és válltöredékét találtuk meg. A fazéktöredék ugyanolyan jellegű volt, mint az északi toronyban talált edények. Figyelemre méltó, hogy a keleti várfal nem a feltöltött részre, hanem annak közvetlenül a szélén lévő sziklára épült. A keleti és a nyugati várfalnak az a szakasza ahol a fentiekben tárgyalt északi épülettel találkozott, teljes egészében kiomlott, így az a kérdés, hogy az épület fala bekötött-e a várfalba, már nem válaszolható meg. Az említett kiomlott szakaszon a keleti várfal helyére csak kevés habarcs és kőtörmelék utalt. Ezeknek a gyér nyomoknak az alapján történt a keleti várfal hiányzó szakaszának meghatározása is. A keleti és az északi várfal találkozása így sokszögűvé vált. Ez a megoldás így lényegesen eltér az 1569. évi alaprajztól, azon ugyanis 8090 fokos szögben találkozik a két fal. Ezért ezen a szakaszon a várfalon kívül is kutatásokat végeztünk - ameddig azt a terepviszonyok lehetővé tették -, itt azonban semmiféle korábbi falmaradványra nem leltünk. A 16-17. századi alaprajzoktól azonban nem csak ezen az egy ponton jelentkezett eltérés. Az alsó vár nyugati falának középső részén a Turco-féle alaprajzon négyzet alaprajzú, zárt, a karlsruhei metszeten viszont belülről nyitott, félkör alaprajzú tornyot látunk. A valóságban itt egy félköríves torony romjai állnak. Ennek feltárása során semmi olyan nyomot nem találtunk, amely arra utalt volna, hogy itt korábban más alaprajzú torony állt. A tornyot a sziklára alapozták, s szervesen egybeépült a várfallal. A torony belső oldalához egy téglalap alakú bővítmény csatlakozik, ennek építkezési törmelékén alakult ki az alsó vár II. udvari szintje (7.ábra). Ezt a nagyarányú építkezést valószínűleg kapcsolatba lehet hozni Martonfalvay Imre 1530-1540. évi építkezéseivel. Az alsó várban feltárt épületek közül az északi várfal melletti 6 x 30 m-es épületről a kronológiai kérdések kapcsán már szóltunk. A nagyméretű, egy helyiségből álló épületben igen sok, a lovasélettel kapcsolatos tárgyat (lópatkót, sarkantyút, sőt kocsi tengelyvég-vasalást) találtunk, ami arra látszik utalni, hogy azt eredetileg istállónak használták. A nyugati várfal mellett 15 x 5,5 m-es kétosztatú épület került feltárásra (8. ábra). Az épület külső falaihoz viszonyítva szokatlanul vastag osztófalat később visszabontották, s így az a padlószinttel került egy síkra. A fal melletti 0,6 m széles sávban karólyukakat tártunk fel. Az itt elhelyezett oszlopok valószínűleg polcokat