F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

HÍREK - Hollandiai útibeszámoló (Sebestyén József)

napjainkra csatornákkal, gátakkal behálózott, tengertől elhódított, s termővé tett terület létrejöttében a terpeknek fontos „szerepük" volt, melyeket a Kr. e. 6. századtól először itt megtelepedők kezdtek feltölteni, építeni, alakítani. Jártam néhány település önkormányzatánál, ahol a műemlékekért felelős kollégákkal találkoztam. Makkumban Mr. T. Gietemaval (Gem. Wonseradeel), Workumban Mr. Bykenal (Gem. Nyefurd). Mr. W. Van Gelderrel közös kalauzolásukkal a védett műemlékek számos, különféle hasznosított fajtáját láthattam, mint például vízátemelő, szivattyús - közöttük is ezek legkisebb, áthelyezhető típusát, melynek neve „tsjasker" (4.ábra) -, gabonaőrlő szélmalmokat, gátakat, hidakat, étteremként hasznosított farmot, a makkumi Kerámia Üzemet és Múzeumot, s természetesen városi lakóházakat, középületeket, templomokat, faharanglábakat (5.ábra), vagy Ameland szigetén a védett világítótornyot, a hajóparancsnokok egykori házait, s szépen faragott sírköveiket a temdőkben (ó.ábra). A tanulmányút ideje alatt eljutottam az összes fríz városba. Ki kell emelnem közülük Fraeneker városát, mely a holland-magyar történeti kapcsolatok egyik jelenetős színhelye. A város egyetemét, melyet 1585-ben alapítottak 1623 és 1793 között mintegy 1200 magyar diák látogatta. A ház, ahol legtöbbjük lakott átépítve ugyan, de ma is áll. A város több védett műemléke, mint a professzorok házai, s Hollandia legrégibb diákszállása a De Bogt van Guné idézi az egykori egyetem emlékét, mely a 17-18. században Leiden után Hollandia második legjelentősebb egyeteme volt. A Fő utca végében áll a Martinikerk, a megye talán legszebb gótikus temploma. Álbazilikális, szentélykörüljárós „csarnokterének" padozatát szinte teljes felületén sírkövek borírják. Köztük van néhány latin feliratos, egyszerű kőlap, melyek több, Franekerben elhunyt magyar diák emlékét őrzik (7.ábra). Természetesen sok időt töltöttem Leeuwardenben (8-9.ábra), ahol többek között Raddzky Rita művészettörténész kalauzolt. Tőle hallhattam a Hollandiában nagyon népszerű nyitott műemlékek napjának (Open Monumenten Day) rendezvényeiről, s a Hónap műemléke című kiadványsorozatról, melyet szintén Frieslandban indítottak, s terjesztettek el egész Hollandiában. Vendéglátóim azon figyelmessége, hogy egész Hollandiára érvényes múzeumi belépővel is elláttak, hozzásegített, hogy a fent említetteken túl Friesland jelentősebb múzeumait is meglátogathassam. így volt alkalmam látni az amsterdami Van Gogh Gyűjtemény mellett, a Fríz Hajózási Múzeumot Sneek-ben, a kicsi, de korábban annál gazdagabb kikötőváros, Hindeloopen helytörténeti gyűjteményét a Hidde-Nijland Múzeumban, Eise Eisinga Planetáriumát Franekerben, a Fríz Múzeumot, s Hollandia leghíresebb porcelán- és fajanszgyűjteményével rendelkező Museum Het Princessehof-ot Leeuwardenben. A megye kulturális örökségével való ismerkedés mellett lehetőségem volt műemlékek helyreállításával foglalkozó tervező építésszel és kivitelezőkkel is találkozni. Jártam Mr. Broor Adema építész irodájában, Dokkumban, aki számos műemlék épület helyreállításának, illetve új, műemléki környezetben épült ház tervezője, s akivel munkáiról, valamint a tervező építészek, tulajdonosok/megbízók és a műemlékesek bonyolult kapcsolatáról beszélgettünk. Nemrégen készítette el Dokkum történdi belvárosa egy részének új arculattervét Ezenkívül láttam két új, megvalósult épületét Leeuwarden központjában (10.ábra), továbbá két helyreállítását Harlingben (vendégház egy régi raktárépületben), s Wolvega-ban (századvégi vasútállomás) (11 ábra). Az út során számos, a gyakorlatban felvetődő szakmai kérdésre kaptam