F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

HÍREK - „Magyar várak és kastélyok" (Bozóki Lajos)

MAGYAR VÁRAK ÉS KASTÉLYOK „Magyarország Közép-Európa kicsiny országa üdvözli a kiállítás látogatóit s mutatja be ezeréves történelmének emlékeit várakat, főúri rezidenciákat, kastélyokat..." Ez a felirat fogadta az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar várak és kastélyok című kiállításának látogatóit Európa számos városában 1993-94-ben. A bemutatott 20 tabló és nyolc, majd kilenc makett (Visegrád, Szigliget, Diósgyőr, Ozora, Simontornya, Egervár, Pécel, Noszvaj, Seregélyes) nemcsak Magyarország történelmének egy-egy jelentős emlékét, hanem az OMF illetve az OMvH tevékenységét is gazdagon reprezentálta. A rövid történeti bevezető után a tablók végigvezették a látogatót közel kilencszáz év vár- és kastélyépítészetén, az első kőváraktól a 19. század végi historizáló főúri rezidenciákig. Természetesen, mint ahogy azt Koppány Tibor a kiállítás katalógusában is írta, egy ilyen kiállítás nem törekedhet a teljesség igényére, mégis az alaprajzokkal, metszetekkel és fényképekkel gazdagon illusztrált tablók valamint a makettek egy olyan összképet nyújtottak Magyarország világi építészeti emlékeiről, melyben minden jelentősebb korszak legfontosabb emlékei reprezentálva voltak. Az 1993 késő őszén Angers-ban debütáló kiállítás egyik nagy tanulsága az volt, hogy egy kisebb város életében sokkal jelentősebb eseményt jelent egy ilyenfajta rendezvény, mint például Brüsszel vagy Párizs esetében. Az Anjou fővárosban legalábbis ezt tapasztaltuk, akár a megnyitón (l.ábra), ahol a város szinte teljes vezetése képviseltette magát, akár előzőleg a rendezés közben kapott segítségben és figyelmességben. A 12. századi eredetű egykori bencés kolostor barokk szárnyához épített nagyteremben, mely ezúttal a magyar váraknak és kastélyoknak otthont adott, a nyitvatartás majd négy hete alatt megkülönböztetett figyelemmel felügyeltek a kiállított anyagra, amit a kiállítás előkészítése, megszervezése illetve sajtóvisszhangja is jelzett. Ezek után érhető módon csalódást okozott a párizsi bemutatkozás (2.ábra), mely sok tekintetben „alulmúlta" az Angers-i fogadtatást. Igen sajnálatos például, hogy a kiállítást teljes egészében nem is lehetett mindig megtekinteni. A következő helyszín a középkori emlékekben gazdag Tournai volt. A kultúrház íves alaprajzú tere az előcsarnok és a színházterem között a látogatottság szempontjából szerencsés választásnak bizonyult. A megnyitónak (3.ábra) sajátos színezetet kölcsönzött az a körülmény, hogy egy időben és egy helyszínen zajlott egy afrikai frankofon irodalmi kiállítás megnyitójával. így a magyar történelem viharos századai és kiemelkedő emlékei összekapcsolódtak a 20. századi Afrika irodalmi tendenciáival. Az Angers-ihoz hasonlóan jól sikerült a genti kiállításunk megnyitója (4.ábra) is (melyben nem kis érdeme volt a brüsszeli magyar nagykövetségnek). A „Centrum