F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

TÁJÉKOZTATÓ - Az OMvH gyűjteményeiben lévő hagyatékok fondjegyzékszerű, tudományos feldolgozása. Jelentés az OTKA pályázat eredményeiről 1991-1994 (Granasztóinné Györffy Katalin)

Petrik Albert építészettörténészként számos tanulmányt és cikket írt folyóiratok számára (Építő Ipar, Amatőr, Élet, Fény, Vasárnapi Újság stb.), amelyeket saját felvételeivel illusztrált. Egyetlen könyve „A régi Buda-Pest építőművészete" 1909-1913 között jelent meg négy kötetben. Az 1905 darab negatívból 774 ábrázol budapesti épületet és azok részleteit, kapukat, udvarokat, kutakat, épületplasztikát. Számos épület ezek közül ma már nem is áll s így ezeknek a felvételeknek történeti, dokumentatív értéke igen jelentős. A Tabán, a Víziváros, Óbuda és a Belváros lebontott házait ábrázoló fotók lehetővé teszik Budapest egykori arculatának jobb megismerését. Ezekből a felvételekből kamarakiállítást is rendeztünk (Lászlóné Laár Erika). A Petrik-hagyaték további 1131 darab felvétele a történelmi Magyarország, így a Felvidék és Erdély, valamint Ausztria és Dalmácia épületeit ábrázolja. Ezeknek feldolgozása folyamatban van (Lászlóné Laár Erika). A harmadik fény képhagyaték, amely feltárásra került, kapcsolódott egy komplexebb kutatáshoz, amelyet a kézirattárunkban őrzött, kiadatlan kézirat kiadásra való előkészítése során végeztünk. Magyarország egyik legjelentősebb fényképész dinasztiájának, a felvidéki Divald családnak egyik tagja Divald Kornél (1872-1933) művészettörténész, maga is kiváló fényképész, 1902-től a MOB rendes tagja. 1900 és 1918 között a Felvidék műemlékeiről készített topográfiai leírást „Felső Magyarország ingatlan és ingó emlékei" címmel. Ezek a leírások elsőrendű dokumentumok, mert számos olyan épületet, berendezési tárgyat, oltárt, képet liturgiái felszerelést örökítenek meg, amelyek mára teljesen elpusztultak, vagy eddig ismeretlen helyen lappanganak. A Divald által bejárt felvidéki vármegyék közül csak a Szepesség műemlékeiről készült leírását adták ki. Divald szinte minden egyes emléket le is fényképezett, s a kézirathoz hasonlóan ezek az üvegnegatívok is a MOB gyűjteményeibe kerültek. A MOB irattárának kutatásával Divald topográfiai útjainak és topográfiai fényképezésének tudományos elemzésére is lehetőség nyílt, ezek a tanulmányok, valamint a topográfiai munkával kapcsolatos MOB iratok és a Divald-család hagyatékából előkerült levelek kísérnék a kiadásra kerülő kéziratot (Csengéi Péter, Csengeiné Plank Ibolya és Kerny Terézia). A felvidéki műemlékek bemutatásakor jelentős hangsúlyt kapnak a szárnyasoltárok, az ötvöstárgyak és a textilek. Divald szempontjainak és szemléletének elemzését rövidebb tanulmányban fejti ki három szerző (Bobrovszky Ida, Veladits Márta és Végh János). A felvidéki műemlékekről készített 600 darab Divald-fénykép katalógusának elkészítésekor a művészettörténész fényképészeti tevékenysége is értékelhetővé vált (Csengeiné Plank Ibolya). Az 1994 végéig elkészülő kötet Divald Kornél sokoldalú, különleges egyéniségének, sokszor vitatott tudományos tevékenységének, úttörő topográfusi teljesítményének jobb megismerése mellett a topográfiák készítésének kutatástörténetét is új adatokkal gyarapítja. A páratlan vállalkozó kedv és sokoldalú tudományosság, amely a bemutatott három szerzőt jellemezte, elmondható a többi alkotóról is, akikkel az elmúlt négy évben behatóan foglalkoztunk.