F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, Burgen und Schlösser, Die alte Stadt, Die Gartenkunst (Droste Balassa Zsuzsanna)

őket az utókornak. Az alapfogalmak, kérdések tisztázása után tér át a szerző a Land Art/Natur Kunst tájépítészettel (Landschaftsarchitektur) való kapcsolatára. Négy példán elemzi az összefüggéseket: Ian Hamilton Finley és Isamu Noguchi munkái a művészet felől közelítik a tájépítészetet, míg Peter Latz és munkatársai illetve Martha Schwarz tájkertészek, művészi színvonalú alkotásokkal. Rendkívül bőséges irodalomjegyzék kíséri a tanulmányt. A 67-90. oldalakat egy klasszikus téma tölti ki: Barbara Bechter: Der Garten von Vaux-le-Vicomte: Geschichte und Restaurierung (A Vaux-le-Vicomte-i kert története és helyreállítása) címmel. A Vaux-le-Vicomte kastély és parkja pompájával megszégyenítette a fiatal XrV. Lajos királyt, és ez az építtető, a nagyhatalmú pénzügyminiszter, Nicolas Fouquet bukásához vezetett. Az 1661. augusztus 17-i, minden korábbit felülmúló avató ünnepség után két nappal elfogták Fouquet-t. A kastély és kert azonban egyedülálló szépségével, tökéletes arányaival készen állt. Alkotói LeVan, LeBrun és LeNotre a későbbi versaillesi építkezéskor nem tudták túlszárnyalni itteni teljesítményüket (legfeljebb méretben). A Vaux-le-Vicomte-i kert jelentőségét fokozza, hogy egyes, a barokk kertre jellemző megoldások itt szerepelnek először: a kert főtengelye tükörszimmetrikusan két részre osztja az önmagukban aszimmetrikus ágyásokat; ugyanígy LeNotre találmánya az ún. tükörmedence, melynek elhelyezésekor tudatosan számol a vízfelületen tükröződő képpel, jelen esetben a kastély tükörképével; a kert szinte minden részének hármas egységekre bontása is újdonság. A többszöri tulajdonosváltás, a történelem viharai, főként a francia forradalom, az újabb és újabb divatok, stílusváltozások ellenére Vaux-le-Vicomte kastélya és parkja ma is őrzi Fouquet idején kialakított formáját. 1968 óta a nagyközönség is látogathatja. A következő cikk egy, a kertépítészet klasszikus korszakánál korábbi időbe visz el: Anna-Franziska von Schweinitz: Der Stadtgottesacker in Halle (A hallei temető), 91-100. oldal. A hallei egy Campo Santo típusú, árkádsorral körbefogott temető, mely a 16. század második felétől napjainkig folyamatosan használatban volt. Keletkezése, elhelyezése a reformációnak és Luthernek a temetkezéssel kapcsolatos új szemléletét tükrözi. A középkori felfogással ellentétben, ahol a templom és a temető közelségén volt a hangsúly (az elhunyt részvétele a szentmise áldozatban), Luther a városból kivonulva egy nyugodt helyet javasol a temetőnek (ennek praktikus oka is volt, mert így a járványok idején csökkent a továbbfertőzés veszélye). így történt ez Halléban és több más német városban ekkor. A sírkövek feliratait vizsgálva a város történetébe enged bepillantani a cikk. A sírkövek árkádjainak díszítését vizsgálva az itáliai érett reneszánsz elemektől a Heinrich Aldegrever-motívumokon át a Jugendstilig szinte minden stílusból mutat be példát a szerző. Legvégül egy átfogó helyreállítás legfontosabb feladatait írja le. A 101-125. oldalon Marcus Köhler: „Wenn Wir erst einen ins Wilde angelegten Garten zu sehen Gewohnt sind..." (Ha majd végre már megszokott lesz egy vadonba telepített kert látványa...) dm mögött az angolkert egy korai német típusa húzódik meg. Ebben a festőiség, a szépség mellett a hasznosságnak jut fontos szerep. A jó gazda praktikus szempontjai (haszonnövények ültetése, a meglévő tájelemek a kertbe építése stb.) kerülnek előtérbe a klasszikus angolkert fennkölt, elmélkedésnek helyet adó, mestersége-