F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, Burgen und Schlösser, Die alte Stadt, Die Gartenkunst (Droste Balassa Zsuzsanna)

város. A korábbi Sankt Salvator patrocinium Szent Mártonra változik. Az északi portál ikonográfiája inkább az előbbihez köthető. így keletkezése a század első felére tehető. A délnémet stíluspárhuzamok is ezt támasztják alá. Az egymást időrendben követő cikkek közül a második a 10-14. oldalakon Maria Parucki: Überraschende Erkentnisse an der Wiener Minoritenkirche: Eigentliche Ludwigskapelle läederentdeckt (Meglepő felismerések a bécsi minorita templommal kapcsolatban: A tulajdonképpeni Ludwig-kápolnát sikerült újra megtalálni) című. A szerző doktori disszertációjának lényegét ismerteti e cikkben. A bécsi minorita templom középkori építéstörténetét helyezi új megvilágításba. A korábbi szakirodalom szerint Aragóniái Erzsébet királyné és Bianca hercegnő sírhelye a templom presbitériuma, a „Ludwigschor" volt. A szerző azonban további dokumentumokra és a fejezeteket, profilok vizsgálatára támaszkodva bizonyítja, hogy a Szent Lajosnak szentelt oltár helye (Ludwigschor) és a presbitérium nem azonos. A királynő sírhelye az északi mellékhajóban található, mely valójában az általa alapított Szent Lajos-kápolna. A 14-27. oldalakon Christina Seidl: Wiedergefundene Predellenflügel des Spätgotischen Hochaltars von Maria Laach am Jauerling (A Maria Laach am Jauerling-i késő gótikus főoltár újra megtalált predellaszárnyképei) című cikkét olvashatjuk. A szerző a cikk első felében, az egyébként csaknem teljesen eredeti állapotát őrző Maria Laach-i szárnyasoltár két hiányzó predellaképét azonosítja a salzburgi Carolino Augusteum Museum két táblaképével: Szent Apollónia és Szent Margit. A cikk második felében pedig a Maria Laach-i festmények stílusának eredetét vizsgálja, az eddig egyedülinek tartott passaui hatás mellett nürnbergi, müncheni és kismértékben bécsi stíluselemeket vél fölfedezni. A 27-36. oldalakon Wolfgang Czerny: Spätgotische Grabplatten und Epitaphien in der Diözese Salzburg von Hans Paldauf und Hans Eybenstock? (A salzburgi egyházmegye késő gótikus síremléké és epitáfiumai vajon Hans Paldauf és Hans Eybenstock művei-e?) kérdésre keres új választ. A salzburgi egyházmegye 15. századi síremlékeinek, epitáfiumainak részletes ikonográfiái és stiláris leírása, művészettörténeti újraértékelése, A korábbi szakirodalommal vitatkozva Hans Paldauf és Hans Eybenstock szerepét megkérdőjelezi a szerző. Mellettük, helyettük egy újabb mester kezemunkáját véli fölfedezni, akit a „seckaui püspöki síremlék mesterének" nevez. A 36-52. oldalakon már a barokk világába lép az olvasó Friedrich Polleroß: Utilita, Virtu e Bellezza; Fürst Johann Adam Andreas von Lichtenstein und sein Wiener Palast in der Rossau (Johann Adam Andreas von Lichtenstein herceg és bécsi palotája Roßauban) dmű cikkével. Vitatkozva a korábbi szakirodalommal a szerző Lichtenstein herceg tudatos irányító szerepét hangsúlyozza a roßaui palota funkciójának megfelelő épületstílus kialakításában. A herceg ugyanis egy jól működő gazdaság központját akarta létrehozni, ugyanakkor mint udvari titkos tanácsos a császár közelében kellett tartózkodnia, és rangjának megfelelő reprezentációt kellett biztosítania. így jött létre a városon kívül, a „zöld övezetben" egy városi palota. Ennek a kettősségnek kifejezetten tudatos alkalmazása jelentkezik a dekoráció tematikájának meghatározásában. Johann Adam Andreas von Lichtenstein herceg apja, Karl Eusebius, klasszikus itáliai művészetteoretikusokon iskolázott szemléletét követte a program kialakításában. A roßaui palota felépítése és berendezése Bellori „Idea della bellezza"-jának tükröződése.