F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

KIÁLLÍTÁS - Sedlmayr János: Erdei Ferenc építész munkássága. Kiállítás az OMvH aulájában

mensívű vasbeton héjat tervezett. Ezzel elérte, hogy a bazilika és a volt szeminárium közötti telket vizuálisan nem zárta le, azon át továbbra is kitekintést engedett a város felé. A védőépület alaprajzi vetülete nagyobb, mint a rom, annak szabályos nyolcszögű alaprajzát nem követi. A ferde telekhatár miatt a megvalósított trapézalaprajz nagyon logikus: a lefutó héjszerkezet a rövidebb oldalon kettő, a hosszabbikon három pilléren nyugszik. A védőépület a rom megóvását ideálisan megoldja, a feltárt falmaradványok kisebb kiegészítése és elemeinek visszahelyezése szépen meg is valósult. Szellemes és artisztikus a védőépülethez levezető lépcső és a kerítés is, ismét csak Erdeire jellemző részletformálással. Új épületei közül kiemelkedik az alcsuti vendégház, amelyet a kastélypark egyik szögletében építettek fel. A két vendéglakrészből álló épületet a csuklópontban kialakított külső-belső kandalló köré szervezte. A kandallót és a társalgót metsző átlós szimmetriatengely alkalmazásával a két lakóegység szögletébe félig nyitott udvart hozott létre, mely a benti, „téli" társalgónak mintegy tágasabb külső, „nyári" megfelelője. Az egymásba metsződő két félnyeregtető alatt a teret kihasználva háló funkciót szolgáló galériát alakított ki, míg a földszint a nappali és esti élet színterévé vált. Erdei itt sem maradt adós a szép részletekkel. Kedves és magyar az oszlopos tornác, a szépen formált kandallókémény is. Bár birtokában volt a részletformálás művészetének, itt is visszafogta magát, mert ismerte a mértéktartást, ismerte a helyes arányokat. Terve úgy volt részletgazdag, hogy eközben az nagyvonalú maradt. Áttekinthetőség, építészeti „tisztaság" illetve rend volt számára a legfontosabb elv, amely a legelső vázlatokban is megnyilvánult. Ettől egy tervében sem tért el, legyen az műemlék-helyreállítási, új építészeti vagy belsőépítészeti feladat. A kiállítás további részében, az aula keleti és déli oldalfala előtt kiemelkedő műemlék-helyreállítási feladatai szerepeltek, nagyrészt a tervezés időrendi sorrendjében: a várgesztesi vár, a szigetvári vár, a váraszói és nagybörzsönyi kistemplomok, a felsőörsi plébániatemplom, a kisnánai vár, a szerencsi vár, a miskolci avasi református templom, a székesfehérvári Oskola utca 6. számú középkori lakóház, Feldebrő korai templomának bemutatása, a kiszombori rotunda leválasztása, valamint a pácini Mágóchi-kastély újbóli teljes helyreállítása. Mindezeket egy-egy nagyméretű fotóval jeleztük. Az elkészült tizenkét vár, templom és városi lakóház közül hármat emelek ki; a váraszói romtemplom részleges anastylosisát, a felsőörsi plébániatemplom példamutató restaurálását, valamint a kiszombori rotunda leválasztását. Kicsinységében is összetett, egyedülálló feladat volt a váraszói templom helyreállítása (3.ábra), amelynek megoldása mestermunka, példakép (1963-65). A kis falusi templomot a 18. században nagyobbra építették át, román kori kvádereit és faragványait a bővítésben felhasználták. A toldás most elbontható volt, hiszen a romtemplom már régen nem volt használatban. A román tömeg visszaállítása során az összes részletet visszahelyezték, de nemcsak a műrészleteket (párkányokat, ablakokat és a kaput), hanem minden egyes kövét. A kvádereket Erdei lapos téglafalazatba elszórtan építette be úgy, hogy szinte minden darab helyét meg kellett adnia.