F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből IV. Joseph Scheiger magyarországi utazásai és vár-újjáépítőknek szóló jótanácsai
származó tárgyak alkották. 7 Ezeket Schönfeld lovag 1782-ben vásárolta, amikor a prágai várat tüzérségi kaszárnyává alakították, s a kiküldött császári biztosok által Bécsbe nem szállított műtárgyakat egyszerűen eladták. Scheiger e tárgyakat a császári gyűjtemény „eredeti katalógusa" alapján azonosította. Néhány első rangú műtárgy mellett, mint például a Bartholomäus Spranger rajza alapján készült elefántcsontdomborművel díszített szenteltvíztartó medence, a H.D. monogramos szürke márvány relief, 9 vagy a császár „talán Hufnagel" által illusztrált „Aranycsináló könyve", elsősorban matematikai és asztrológiai eszközökről, maga a császár által esztergált tárgyakról, és egyéb a császári műgyűjtemény 'csoda-kamra' részéhez tartozó tárgyakról van szó. S még egy igen érdekes együttesről: a császár által elrendelt ásatások leleteiről és olyan leletekről, melyeket II. Rudolf öccse, Mátyás főherceg „Magyarországról hozott magával". Ezek közül Scheiger antik isteneket ábrázoló öntött fémszobrocskákat, votívtárgyakat, edényeket és lámpásokat említ, amelyeken a származási helyet feltüntető cédulák is lógtak. 11 Ugyancsak érdekes lehetett, a még a gyűjtő apja által a kolostor-feloszlatásokkor a prágai jezsuita kollégium tárgyai közül megszerzett együttes 12 , ahogy az épületmodellek sora is. 13 Tekintve a Schönfeld-gyűjtemény hatalmas méreteit és sokféleségét, nem csodálkozhatunk rajta, hogy a munkát felmérő Scheiger kétségbe esett, s segélykérő levelek sorát írta a nyarait rendszeresen Morvaországban töltő Hormayrhoz. ő a korabeli Bécsből csak egyetlen olyan emberrel tudta összehozni, aki valóban segítségére lehetett; Alois Primisserrel, a császári érem- és régiségkabinet valamint az Ambrasi Gyűjtemény kusztoszával, aki akkor néhány éve adta ki a császári Kunstund Wunderkammer elsősorban 'csoda-' emléktárgy kincs és ritkasággyűjtemény részéből lett Ambrasi Gyűjtemény katalógusát, 14 s aki Hormayr levele szerint „... a középkorból származó mindenféle tárgyak egyik legnagyobb ismerője". 15 Szerencsére magában a gyűjteményben Scheiger rendelkezésére állt a tájékozódást lehetővé tevő alapművek sora is Dürer és Pozzo traktátusain át Wincklemannig és Mengsig. A végül elkészült, és a kortársak által csak Primisser művével összemérhetőként ünnepelt katalógusnál is nagyobb jelentőségű talán, hogy a gyűjtemény átnézése közben tett szert a katalógus szerzője arra a már említett sokoldalú tárgyismeretre és ítélőképességre, amit terepbejárásai során azonnal kamatoztatott, s melyről magyarországi útleírásaiban például a pesti Nemzeti Múzeum 16 vagy a fraknói fegyvergyűjtemény 17 rövid leírása során tesz tanúbizonyságot. E heroikus munka mellett Scheiger 1823 és 26 között folyamatosan és nagy terjedelemben tette közé a Hormayr-Archivban alsó-ausztriai útirajzait. Ezek sorába ékelődnek az 1823 őszén Bécsből Budára és Pestre, 18 és az 1824 tavaszán a kismartoni, pottendorfi, fraknói és lékai Esterházy-kastélyok meglátogatása 19 céljából tett kirándulásai leírásai. HormayT lapjában éppen nem voltak ritkák az utazási irodalom megnyilvánulásai, köztük a Magyarországról szóló útibeszámolók sem. Ami igazán figyelemre méltóvá teszi ezek között Scheigeréit, az az, hogy az ifjú szerző a helységeket és épületeket elsősorban mint 'műemlékeket' mutatja be, s nem mint történelmi emlékhelyeket, noha természetesen nemcsak e hagyományos szempont szerepel nagy súllyal, hanem a még hagyományosabb; a helyi mondák, házi legendák és kuriózumok felemlegetése is. A folyóiratközléseket 1835-ig, Bécsből történő távozásáig - sőt
