F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Dávid Ferenc: Sopron, Új utca 26. A ház története - építésének korszakai - helyreállítása

Az épület műemléki értékei - topográfiai rendben A homlokzat mintegy száznegyven éve nyerte el mai rendjét. Csupán apró részleteket változtattak azóta, amelyek kijavítása szükséges: a romantikus üzletajtó megnyitása, a romantikus földszinti ablakok alatti mezők eredeti formájának visszaállítása, a harsány színezés tompítása. A még föltétlenül szükséges kutatás a jobboldali házfél emeletén csak kisebb, bemutatható gótikus részleteket eredményezhet, az ablakok nyílását nem módosíthatja. A kapualj képét a helyreállítás jóval érdekesebbé teheti az elfalazott ívek kibontása útján, a fölvezető lépcsők látványának a kapualjba való benyitása által. A baloldalon induló ív, azaz a 022, és 023-as helyiségek megnyitása és a kapualj jobboldali végén a 04. és 05. helyiségek válasz- és homlokfalának kibontása problémamentes. A 02. számú lépcsőt elzáró falak nem egyidősek, s fokozatosan zárták el a lépcső eredetileg szabad látványát. Gondos bontás kell ahhoz, hogy az átalakítás fázisait tisztázva az eredeti képre utalásokat nyerhessünk. A két lépcső egyike sem eredeti formájú, újak a baloldalinak burkolatai és betonból készült a jobboldali. Elődjük tömör falépcső, vagy falazott alépítményen nyugvó téglalépcső lehetett pallóból készült fellépőkkel. A baloldali kapualj-falon lévő ajtók régi keletűek. A 015. számú pincébe vezető ajtó fölött felülvilágító nyílás nyomai látszanak, ezeket tisztázni szükséges. Az ajtólapok több helyütt nem az adott kőkeretekbe valók, helyes lenne azonban megőrzésük, újrafelhasználásuk, vagy akárcsak az, hogy mintaként szolgáljanak: zárt pallófelületük, a rajtuk alkalmazott egyszerű rátét-vasalások a soproni régi asztalosmunkák legegyszerűbb régi rétegéhez tartoznak, épp ahhoz, amely egyszerűsége miatt legtöbbször eltűnik a helyreállítások során. Az udvari homlokzatok helyreállításánál jó szolgálatot tehet Storno 1850-es akvarellje. Segítségével oldható meg például a függőfolyosó nyugati szakaszának helyreállítása: az elbontott félív és féltető karakterisztikus részlettel gazdagíthatná az udvar képét. Kívánatos volna a 010. számú pince megszüntetett kőkeretes felülvilágító nyílásának rekonstrukciója, a hátsó pincék ajtainak megőrzése. (A jobboldali pinceajtó vaslapjai az udvaron fekszenek!) Természetesen bemutatásra javaslom az előkerült gótikus részleteket: a kvádersarkokat, a résablakot. Az udvari homlokzat emeleti nyílásai közül a klasszicista, félköríves felülvilágítóval ellátott ajtók rekonstrukciója érdemel külön figyelmet, a fölülvilágító osztásához a Storno akvarell ad mintát. A délkeleti sarok a legroncsoltabb: a 4. és 5. lakásokba vezető faláttörések idegenek a homlokzat régebbi tagolásától, mert itt a homloksíkon fekvő ajtó és ablak a jellemző. Az udvar délkeleti sarkában fölvezető lépcső századunkban készült, s bántóan födi el a pincehomlokzatot. Ezért eltávolítását javaslom, s ha ehelyütt szükséges lesz lépcső fölvezetése, azt a 010. számú pincében javaslom megoldani (amelynek beomlott a boltozata, s ezért amúgy is új födém építésére szorul). Storno akvarelljének motívumai közül figyelemre méltóak a külső vas-ablaktáblák is, mint igen egyszerű, s ilyenként jól visszaállítható részletek. Azokon az ablakokon, amelyeken volt ilyen, a kőkereteken a pántok még megvannak.