F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

TANULMÁNY - Dethard von Winterfeld: Műemlékvédelem és művészettörténet

TANULMÁNY Dethard von Winterfeld MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET* A nemzetközi művészettörténeti kongresszus alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a művészettörténet-tudományról és annak a gyakorlatban való alkalmazásáról. Mind a művészettörténet tudománya, mind annak gyakorlati alkalmazása világosan körülhatárolt fogalmaknak tűnnek. Külföldi kollegináink és kollégáink kedvéért mindazonáltal szükségesnek látom, hogy bevezetésként szót ejtsek e fogalmak definíciójáról, annál is inkább, mivel jómagam csak németországi tapasztalataimból kiindulva érvelhetek. A művészettörténetről e helyütt nem szükséges beszélnem. Ez az ábrázoló művészeteken túl az építészet történetét is felöleli, az utóbbin azonban osztozik a történeti kutatásokat folytató építészekkel. A múzeumok és a műemlékvédelem ezzel szemben szakunk alkalmazott területei. Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy azok a tárgyak, amelyekkel a művészettörténet foglalkozik, a múzeumok és a műemlékvédelem gondjára vannak bízva. Ezek tehát a művészettörténetnek egyfajta archivistái, akiknek a kutatás tárgyát képező történeti anyag óvás és gondozás céljából átadatott. Ha ők ezt az anyagot egy tágabb nyilvánosság számára hozzáférhetővé és érthetővé teszik, úgy egyben arról is gondoskodnak, hogy szakunk iránt nyilvános igény mutatkozzék. Ha a (legtágabb értelemben vett) műtárgyakat múzeumok őrzik-óvják, látszólag semmi gond nincs. A műtárgyak ott tudósokra és restaurátorokra vannak bízva, akik - legalábbis elméletben - azon fáradoznak, hogy e művek továbbra is fennmaradjanak. A műtárgyak helyzete már kritikusabb, ha azokat a félig nyilvános vagy a magánszférában őrzik. Végül egészen másként van ez az épületek esetében, amelyeket nem csak fönntartani szükséges, hanem egyidejűleg praktikusan használni is kell. Az épületek nemcsak a korukkal járó elkerülhetetlen romlás és a környezeti hatások következtében károsodnak, de rongálja őket maga a szükségszerű használat is, azokról a gyakori funkcionális átalakításokról már nem is szólva, amelyek akár *E tanulmány 1992 nyarán előadás formájában hangzott el a XXVlll. Nemzetközi Művészdtörténeti Kongresszuson, Berlinben. A tudomány két szakterülete között régóta lappangó ellentmondások nyílt megfogalmazása óriási sikert aratott, elsősorban a frissen egyesült Némaország műemlékvédelemmel foglalkozó művészettörténészei között, de a külföldiekre sem maradt hatástalan. A felszólalást hosszú ideig tartó élénk vita követte, amelyet - hazai tapasztalataink birtokában csodálkozva, s kissé irigykedve hallgattunk végig. Akkor {tataroztuk el - báva abban, hogy a téma a művészettörténésztársadalom mindkét érintett táborát gondolkodásra és hozzászólásra készteti -, hogy ezt a szöveget valamiképpen a magyarországi szakemberek kezébe adjuk. A referátum eredeti megjelenése: Winterfeld, Dethard von: Denkmalpflege und Kunstgeschichte. = Architektur Kunst- und Kulturgesdiichte in Nord- und Westdeutschland, 4/1992. 132-142.; Akten des XXVlll. Internationalen Kongresses für Kunstgeschichte Berlin, 15-20. )uli 1992. Hrsg. von Thomas W. Gaehtgens. Bd. III. Künstlerisch Austausch. Artistic Exdiange. Berlin, Akademie Verlag, 1993. 329-337. Fordította: Újvári Péter A Szerkesztőség