F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Dávid Ferenc: Sopron, Új utca 26. A ház története - építésének korszakai - helyreállítása

A házban 1766-ban tehát három lakás volt itt. Két utcai és egy udvari. A jobboldali, északi házrész tulajdonosa udvari lakásban lakott, utcai szobáját és a hozzá tartozó tágas konyha-előterét bérbe adta egy katonatisztnek, akinek nevét nem, csak rangját ismerjük. A baloldali házrésztulajdonos lakása az utcai szobával kezdődött, s a kisebb helyiségek az udvarba is átnyúltak. A három lakás a mai fölmérés helyiségszámai szerint a következőképp nézett ki: Franck Rozina udvari lakásának két nagy, famennyezetes szobája volt a hátsó szárny emeletén (112. és a ma sok darabra szabdalt 110., 111., 113., 114., 115.). A két kisebb értékű helyiséggel együtt a lakás U alaprajzot öltött. A konyha nyomai az északi szárnyban ma is láthatók (108.), a kamra eszerint átnyúlott a déli szárnyba: ez a mai 5. számú lakás (116-117.). A kamra viszonylagosan magas becsértéke megerősíti ezt a feltételezést. A déli szárnynak ez a hátsó, emeleti helyisége még 1850-ben is elkülönült a többitől: Storno Ferenc akyarelljén a szomszédosoknál majd egy méterrel magasabban fekvő ablakkal szerepel. A katonatiszt utcai lakása a kapualj fölött feküdt, a kapualjból jobboldalt nyíló lépcső segítségével közelítették meg. A ma két részre osztott utcai szoba akkor még egységes volt (105., 106.) csupán fa fallal (Verschlag) rekesztettek le belőle egy darabot. A nagy konyha egyben a lakás előtereként működött (Vorsaal) (101., 102.), a szabadkéményes konyharészt válaszfallal kerítették le, s szép, felül üvegezett barokk ajtóval választották el a tisztább használatú résztől. Wohlmann asszony lakása a ház baloldalának emeletén volt. Az utcai részben, amelyet 1856-ban teljesen átalakítottak, szoba és konyha volt. E konyha nagy kéményét ábrázolja Storno akvarellje körülbelül a mai konyha (121.) északi oldalán (1., 12. ábra). Az udvari szoba a ma 124. számmal jelölt déli szárnyban, a kamrája pedig az udvar sarkára néző kicsiny helyiség: a mai fürdőszoba (125.). A fáskamrával is ellátott kamra valahol a földszinten volt. A földszinti helyiségeket, mint mondottuk, nehezebb meghatározni. Az elosztást itt Wohlmann asszony birtokával kezdhetjük: négy ló elhelyezésére ugyanis csak egyetlen helyiség alkalmas: a 010. számú, 21 m

2-es boltozott helyiség. Véleményünket erősíti, hogy ennek valaha felülvilágítóval ellátott kőkeretes ajtaja volt, az ablak szárainak teteje az ajtó áthidalóján még látható. Ennek segítségével a további helyiségek az utca felé elhelyezhetők: a 11 hordó elhelyezésére alkalmas helyiség az istállóval szomszédos (012.) és az előtte fekvő présházból (017.) közelíthető meg. A fáskamra meghatározásához nincs fogódzónk. A másik házrészhez mindössze két, közel azonos méretű pince tartozik, ezek bizonyosan a hátsó, keleti szárny földszintjén vannak: a mai alaprajz 68., 69. számmal jelöli őket.

34 Föltűnő, hogy a ház baloldali részének utcai földszintje, együttesen mintegy 42 m

2 terület nincs feltüntetve az összeírásban. A hiba forrása az lehet, hogy 1766-ban, a telekkönyv szerint a háznak harmadik résztulajdonosa is volt: a balfi Klausz András, akinek tulajdonát nem írták össze.

35 A három lakáshoz nyilván három feljáró vezetett. Az egyik, a jobboldali, kapualj fölötti lakáshoz vezető szinte változatlanul áll ma is, eltekintve egyes huszadik századi módosításoktól. A baloldali utcai lakáshoz vezető lépcső is megfelelhet a mai feljáratnak: ezt akkor alakították ki, amikor a két házrész külön tulajdonos kezébe került, a 17. század végén. A harmadik lépcső az északi szárnyban lévő emeleti konyhához vezetett, s nyilván a kapualj végében indult, a kapualj bővítésekor azonban elbontották, s nyomait nem találtuk meg.