F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Dávid Ferenc: Sopron, Új utca 26. A ház története - építésének korszakai - helyreállítása

nagy présház, az udvar végében a másik résztulajdonos kezére került. Ezzel összefüggésben építhették a déli szárny pincehelyiségét is (012). 1727-ben a ház jobboldali, északi része kettévált, két negyed-ház tulajdonra. Bizonyosan ezzel kapcsolatos, hogy a hátsó nagy présházra emeletet húztak két nagy szobával, amelyeknek mestergerendás-fiókgerendás rendszerű famennyezete ma is látható. A fagerendákat egyszerűen, csupán lesarkítással díszítették. Jellegzetesen késői a fiókgerendák keresztmetszete is: alacsonyak. (Késői abban az értelemben, hogy a 18. század közepéig építettek csupán mestergerendás-fiókgerendás szerkezeteket soproni lakószobákban, később legfeljebb gazdasági célú helyiségekben használták ezt a födém-építési módot.) A két új szoba közti ajtónak megmaradt az eredeti tokborítása, a füles formájú, szépen profilált szerkezet ritka és megőrzésre érdemes. A lakáshoz a két oldalszárnyban egy-egy kisebb emeleti toldalék csatlakozott, amelyek közül a délit kamraként, az északit konyhaként használták. Ekkoriban történhetett az is, hogy a nyugati szárny hatalmas présházát két, közel egyenlő nagyságú pincévé alakították át. Az átalakítás halvány nyoma az a felirat, amely a homlokzati nagy kapu mára eltűnt zárókövén olvasott Csatkai Endre: 17 I H S 33 További kutatás igazolhatja majd, hogy ez az év a két Edlinger testvér osztozkodásának éve. c. Az 1766. évi lakásösszeírás és ami azután történt Az épület használatának módjáról egyetlen időpontban alkothatunk teljes képet: 1766-ban. Ezévben a Kamara, mint a szabad királyi városok felügyelője elrendelte, hogy tegyék megalapozottabbá a házadókat valamennyi szabad királyi városban. A házadót akkoriban (Sopronban 1686 óta) házadóosztályok szerint rótták ki. Az osztályokat a házak fekvése és becsült értéke alapján állapították meg. Az új, igazságosabb házadót a házak helyiségenkénti értékelésére kívánták alapozni. A reform meghiúsult: az alapjául szolgáló részletes felmérést ugyanis csupán Sopronban hajtották végre.

32 Az összeírok a házak valamennyi helyiségét bejárták, s valamennyinek megadták becsült értékét. A bejárást topográfiai sorrendben hajtották végre, az összeírást házanként többnyire az emeleti utcai lakásokkal kezdték, s az új egységek kezdetére többnyire utaltak egy-egy szóval. Az összeírás természetesen nem tökéletes, s használata sem egyszerű. A topográfiai olvasatot megnehezíti, hogy a gazdasági helyiségeket a tulajdonosok lakóhelyiségeinek felsorolásához csatolták, a földszinti helyiségeket tehát több részben, s nem helyrajzi rendjük szerint írták le. Nehézséget okoz az is, hogy a fölmérés nem terjedt ki minden szögletre, az összeírok a teljesen értéktelennek ítélt részleteket nem említették meg. Csak a háztulajdonosok helyiségeit értékelték egyenként, a bérlakások helyiségeit csupán felsorolták, s együttes értéküket, - nyilván a kiadott lakás bér-értékét - fejezték ki egy összegben. Ami az egyes helyiségek értékét illeti, azt természetesen ránézésre állapították meg, e szubjektív érték azonban az egyes helyiségek adottságainak összevetését lehetővé teszi. Az egész városra kiterjedő egységárat csupán az istállók és a borospincék számára