F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Dávid Ferenc: Sopron, Új utca 26. A ház története - építésének korszakai - helyreállítása

Az épület Sopron történeti - építészeti szövetében Az Új utca 26. számú ház telke Sopron belvárosának középső utcájában fekszik. Az utca a 13. század folyamán alakult ki, akkor, amikor az ispáni vár várossá alakult. Az ispáni vár maga, mint ismeretes, római városfalakra települt, azok magasításával-erősítésével hozta létre jól védett területét. Az ovális alakú várban mindössze két utca volt akkoriban, amely a városfalak mentén haladt: a Szent György és a Templom utca elődei. Mély telkeik között a telekhatáron afféle dűlőút húzódott, amely a vár főtere és sópiaca (a mai Fő tér és Orsolya tér) között biztosított összeköttetést. Az Új utca vonala még őrzi ennek a korszaknak az emlékét: középen orsósán kitágul, mert határai tompítottan, a várfalak ívelt vonalait követik. A várossá alakulás évtizedeiben Sopron lakossága nagyon megnövekedett. Az új betelepülők jó része a délnémet területekről érkezett, német ajkú szőlő- és gyümölcstermesztők és zsidók, akik IV. Béla király 1241-ben kiadott törvénye védelmében telepedtek az újonnan kialakuló városokba. Az egykori ispáni várba mindenekelőtt azok telepedhettek be, akiket a királyi hatalom külön is pártolt. A prédikáló ferences szerzetesek számára a Templom utcai telkekből hasítottak ki jelentős darabot, s vele alakult ki a város harmadik utcája: a mai Kolostor utca, a zsidók számára pedig a mai Új utcát adták át úgy, hogy a Templom utcai'és a Szent György utcai telkek végéből lehasítottak egy-egy új teleksávot. A telekhatárok nagyjából párhuzamosak az eredeti utcák határával, s nagyjából azonos telekmélységeket jelöltek ki. A Templom utca mai páratlan oldalának telkei 30 méter körüli, az Új utcaiak 25-27 méter körüli mélységűek. Az Új utca 26. számú ház szinte pontosan a Templom utca 9. számú ház mögött fekszik. Az Új utca 26. számú telek egyik oldalhatárát a zsidók imaháza: a zsinagóga határozta meg, amelynek épületét már 1300 körül mai formájára építették. A másik oldalhatár kijelölése a városi vízelvezetés rendszerével függ össze. Az esővizeket és szennyvizeket ugyanis nyitott csatornákban gyűjtötték össze. A csatornák a telkek közt kialakított keskeny közléken futottak ki az utcára, ahol a házak előtt vezettek tovább az utca hosszában. A hosszú utcáknak két-két pontján aztán a házak között szélesebb közléket nyitottak, így jutott aztán a víz a szélső utcákba, onnan pedig a várárokba. A rendszer a 19. század elején még működött. Ilyen fő-közle húzódott az Új utca 26. és 28. számú telkek között is, vele szemben lévő párja az Új utca 19. és 21. számú házak között ma is látható az utcáról. A vele összefüggő járda-hidat még 1835-ben is újjáépítették. Az így kialakult, nagyjából 16 méter széles és 28 méter mély telek megfelelt volna a soproni belvárosi átlagnak. Igen valószínű azonban, hogy ezen a területen két telket jelöltek ki, egyet 8,1 méter, s egyet 7,1 méter homlokzathosszal. Ezek a telkek pedig a soproni középkori szokásoknak nem voltak megfelelők. (Az átlagos szobaszélességgel: 4 méterrel, a szekerek szélességéhez illeszkedő, legszűkebben 3,5 méter széles kapualjjal, s az ezek lehatárolásához szükséges három - egy, a szomszéddal közös falat nem számolva -, egyenként méteres fallal számítva körülbelül 10-11 méter a soproni telek minimális szélessége.) A két zsidó háztulajdonos sajátos és racionális megoldással élt, amikor a két telken megvalósította a közös használatot: csak egy kapualjat építettek, s a kapualjat valamint az udvart közösen használták.