F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
MŰHELY - Siklósi Gyula: A középkori Csór és temploma
megfigyeltük. Faltetejük a mai felszíntől (121,40-43 cm) kb. 15-20 cm mélységben (121,20-25 cm) volt. Alapozásuk alját 120,9 cm-en mértük, tehát csupán a fal alsó kősorát tárhattuk fel, így nem csoda, hogy a többi árokban már a kibányászott fal helyét sem találtuk. A kerítésfal belső oldalán, a humusz és a köves altalaj között egyetlen 12-13. századra keltezhető, kívül barna, belül szürke, kaviccsal soványított, díszítetlen oldaldarabot találtunk. 76 A kerítésfalon belül levő középkori temető néhány sírját, mint azt a szétdobált emberi csontok mutatták, szétdúlták a közműárok ásásakor. A középkori szentély diadalíve a feltárások során nem került elő, nem tisztázhattuk a szentély és a hajó találkozási pontját, valamint a hajó - és teljesen a kerítés - alaprajzát sem (5-7. ábra). A visszatemetett közműárok nyomvonalát tanúfalként meghagyva, két szelvénnyel tisztáztuk a félköríves középkori szentélyzáródást. A feltárásokat megelőzően végigjártuk a templom környékén húzott közműárok földhányásait, és a római katolikus templom valamint az Általános Iskola között, az utóbbi mellett, a járdán húzott közműárokban egy szürke, bordázott edényfalat találtunk (14.a. ábra), mely a 15. századra datálható. A szentély legnagyobb külső szélessége kb. 490 cm volt, mérhető legnagyobb hossza kb. 290 cm (a mai szentélyfal alól mérve). Belmérete kb. 200 x310 cm lehetett. A szentély falainak szélessége különböző méretű volt; 86-100 cm közötti falszélességeket mértünk. A középkori szentélyfalat formátlan, nagy méretű kövekből, fehér habarcsba rakták. Az alapozás alja a mai udvarszint felszínétől (121,76 m) kb. 20-30 cm-es mélységben volt. Áz alapozás mélysége a mai udvarszinttől átlagosan 100 cm mélységet ért el. A felmenő fal tetejét 121,66, a lábazat tetejét 121,44 m-en szinteztük fel (2. számú árok). Ebből egyértelmű, hogy egy rövid szakaszon megmaradt a szentély felmenő falának egyetlen kősóra, ám ennek egy részét a közműárok építésekor barbár módon elbontották. Ugyancsak elbontották a középkori szentély déli falát az új templom szentélyének építésekor, ám az északi szentélyfal egy részének elbontása ellenére, a középkori fal kb. alsó 50 cm-es szakasza tovább fut a mai szentélyfal alapozása alatt nyugat felé. (6. ábra) Kiépített külső (középkori) járószintre, illetve annak nyomaira nem találtunk árkainkban. Bizonyos, hogy tengelyének eltérő vonala és falazási struktúrája miatt a mai szentély alapozása sem azonos a középkori templom hajójával. Sőt a mai szentélyfal alapozásakor a középkori szentélyfalat legalábbis részben elbontották, illetve elbontott felületére építkeztek. A feltárt részletek és a környező, illetve a távolabbi környék félköríves szentélyzáródású templomainak (Dunaújváros-Sold (12. ábra), Badacsonytomaj (11. ábra), Tác- Föveny (10. ábra), Zámoly (9. ábra) stb.) 78 méretei, illetve alaprajzi elrendezése és építési ideje alapján valószínűsíthető, hogy az 1055-ben már létező Csórnak a 12-13. század fordulójára már felépülhetett ez az egyhajós, félköríves szentélyzáródású, kerítéssel körülvett temploma (8. ábra). Esetleges átépítéséről a leletmentés nem szolgáltatott bizonyítékokat. JEGYZETEK 1. Makkay János: A kőkor és a rézkor Fejér megyében. Fejér megye története az őskortól a honfoglalásig. Székesfehérvár, 1970. 13. 2. Lichtneckert József: Kőkori leletek Fejér vármegyében. A Fejérmegyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet Évkönyve, 1893. 286. 3. Marosi Arnold: Volt-e Székesfehérvárott római telep? Századok, 69. (1935) 266-269.
