F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
Beszámoló az Europa Nostra/IBI közgyűléséről és nyílt napjáról (Muszikné Faltin Vera) - „A királyi rezidenciák kutatásának újabb eredményei" - „Az ingó örökség védelme a közép- és kelet-európai országokban" (G. Lászay Judit)
„rosszhiszemű" kereskedő meghatározása. Az illegális műkincskereskedelem legvitatottabb problémája a bona fide - jóhiszeműség kérdése. Ez ügyben próbál világos kereteket adni a javaslat - minden olyan kereskedő, aki az áruról nem vezet naprakész, annak eredetét hiánytalanul feltüntető nyilvántartást, rosszhiszeműnek nyilvánítandó, s büntetendő. Az illegálisan kivitt műtárgyak tulajdonos változását nem szabad elismerni. A kiviteli engedélyezési rendszert rendezni kell. Az engedély megtagadása esetén szakszerű indoklás kell, az állam vásárolja meg ezekben az esetekben a tárgyat. A belső forgalom fellendítése céljából adómentesség szükséges. Sürgősen létre kell hozni a nemzetközi információcsere hatékony eszközét. A műtárgypiac szabályozása csak a pénzügyi kormányzatok új szemlélete és hathatós támogatása által lehetséges. Mind a New Scotland Yard, mind az Interpol képviselője kérte a résztvevőket, szorgalmazzák otthon a magán- illetve egyházi tulajdonban lévő műtárgyak megfelelő dokumentálását. Az ellopott' és megtalált tárgyak egy részét nem tudják visszaszolgáltatni, mivel tulajdonosaik a korábbi birtoklás tényét sokszor nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani. Amint a mellékelt, a New Scotland Yard által mindenhol propagált szemléletű szórólap is mutatja (1-2. ábra), ezt a dokumentációt mindenki, különösebb művészettörténeti előképzettség nélkül is el tudja készíteni, ugyanakkor a rendőrség számára lehetővé teszi a hatékony nyomozást és információkat is szolgáltat a tárgy eredeti helyét illetően. Ajánlott színes fényképek készítése. Feltétlenül fotózandó a tárgy környezetével együtt - például festmény a szoba egy jól felismerhető részletében, oltárszobor a templombelső részletével és a hozzá tartozó oltár összképével stb. Minden tárgyról készüljön külön is fotó, kívánatos, hogy a méret érzékeltetéséhez valamilyen mérőszalagot is tegyünk mellé, vagy egy olyan tárgyat, amelyhez viszonyítva képet lehet alkotni a méretekről. Festmények esetében a hátoldal is fontos információkat szolgáltat, pusztán a vászon struktúrája is! A tárgy jellegzetességeit érdemes feljegyezni, fotózni, a mesterjegy, szignó rendkívüli fontosságú. A fotózást - ahol lehet - természetes fénynél végezzék, mivel a vaku sok zavaró visszatükröződést okozhat. Vigyázni kell, hogy a közeli felvételek ne torzítsanak, ezért 1 méternél közelebbről ne készüljön felvétel. Magyarországon is szükség lenne hasonló szórólapos és egyéb propaganda révén tudatosítani a műtárgyak tulajdonosaiban, - itt műemlékekkel kapcsolatban elsősorban az egyházak lelkészeire, papjaira gondolunk - ily módon lehetséges csak, hogy egy ellopott műtárgy visszakerülhessen eredeti helyére, a rendőrség csak ilyen dokumentáció alapján képes és hajlandó nyomozni. G. Lászay Judit *
