F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Gondolatok egy sajtótájékoztató kapcsán (Haris Andrea)

GONDOLATOK EGY SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ KAPCSÁN Évek óta egyre jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy szűkebben vett szakmánknak a művészettörténetnek azon speciális ága - építészettörténeti kutatás -, melyet mi itt a Műemlékvédelmi Hivatalon belül művelünk, mennyire értékelhető, felfogható a kívülálló számára. Nincs visszajelzésünk arra, hogy mit ért belőle a szakmabeli - művészettörténész -, vagy a kultúra iránt általában érdeklődő. Be tudnak-e épülni eredményeink a magyar művészettörténet és ezáltal az egész magyar történelem kutatásába, tudatába? Az, hogy erre a kérdésre nem, vagy alig tudok, tudunk válaszolni, ennek elsősorban a publicitás hiánya az oka. Megjelennek tanulmányok szakfolyóiratokban, időnként egy-egy könyvben, de ezeknek nincs a szúk szakmán túl visszhangjuk. Publicitást a napi sajtóban, tévében, rádióban elsősorban csak a negatívumok kapnak, pedig számos vagy inkább számtalan hibánk ellenére, mindig vannak pozitív eredményeink, melyeket érdemes lenne a „nagy nyilvánosság" elé tárni. Azt hiszem ma Magyarországon ezzel a problémával nem csak saját szakterületünk küszködik, hanem általában a társadalomtudományok és talán a kultúra egésze is. A publicitással kapcsolatos kérdéseim, gondolataim csak felerősödtek azon sajtótájékoztatón, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete tartott 1994. március 29-én. Az Intézet - mint azt igazgatója, Marosi Ernő is említette bevezetőjében - 25 éves fennállására is emlékezve: három, legújabb kiadványát kívánta bemutatni a sajtónak. Csakhogy, a kiküldött meghívók ellenére, épp a sajtó nem volt jelen (egy, a Magyar Nemzetet képviselő újságírót kivéve, akinek beszámolója a március 30-i számban meg is jelent). A Művészettörténeti Kutató Csoport, majd Intézet szerkesztésében 1971 óta megjelenő Művészettörténeti Füzetek 22 kötetének szinte mindegyike olyan témát dolgozott fel, amely nem csak a művészettörténészek érdeklődésére tarthat számot, és ez áll a sajtótájékoztatón bemutatni kívánt három kötet mindegyikére. G. Györffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon (Idegen utazók megfigyelései), valamint Papp Júlia: Művészeti ismeretek gróf Sándor István (1750-1815) írásaiban című kötetekben a szerzők a művészettörténész szemével közelítenek a forrásokhoz - és itt írott forrásokról, nem tárgyi, képi forrásokról van szó -, de adataik és összegzéseik elsősorban az adott korszak művelődéstörténetébe nyújtanak bepillantást minden érdeklődő számára. G. Györffy Katalin könyvének ismertetésekor ki is emelte, hogy az általa tanulmányozott utazók leírásában viszonylag kevés az olyan konkrét utalás, amely a művészeti alkotásokra, művészeti életre vonatkozik, de nagyon izgalmasak a korszak magyar társadalmát jellemző általános megfigyelések, megjegyzések. Szűkebben vett szakmánk a műemlékvédelem területére kalandozott - és ez a kifejezés nem véletlen itt, hisz ebben a sorozatban ez az első ilyen komplex megkö-