F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

KIÁLLÍTÁS - Bor Ferenc: Budapest a századfordulón. Petrik Albert fényképei. Kiállítás az Országos Műemlékvédelmi Hivatal pincegalériájában 1993. szeptember 3. - szeptember 26

egyik maszk - bemutatása szerencsésebb lett volna. A domborművek a Heinrichházéival együtt ma múzeumban láthatók, a Margit körút 29. számú ház ablakrácsai (Katalógus: 28. kép) is megmaradtak, a Krisztina körút 57. számú házra kerültek. A Szalag utca nem tűnt el a Tabán lebontásakor, ma is régi helyén, a Vízivárosban található, igaz a háború pusztítása miatt tövestül más képet mutat (Katalógus: 9. kép) (1. ábra). A fotó bal oldalán lévő első két ház és a jobb oldalon, a kanyarban meghúzódó épület ma is áll (18., 20. illetve 19. számú házak). Az egykori Kemnitzer-, vagy „Két török"-ház a Deák téren nem épülhetett a 18. század elején, a területet csak a század végén szabályozták és osztották ki. Kemnitzer két év alatt 1791-re építette fel házát egyemeletes formában. Nevét a homlokzatát díszítő feliratról kapta. „DES II. JOSEFS MACHT ZVANG TÜRKEN WUTH IN BAND. DER II. LEOPOLD MEHRT RUH UND FRIED IN LAND, SORGT FÜR UNSER WOHL UND ES FORTGEDEIHET UNSER WIRKEN. DRUM ZUM DENKMAHL HEIST DIES BEY DEN II. TÜRKEN." Második emeletet csak 1822-ben épített rá Brein Ignác. Ekkor nyerte pilaszterekkel hangsúlyozott, rizalitokkal ritmizált homlokzatait és Dunaiszky Lőrinctől szobrászi díszítését. A két fekvő töröktől közrefogott ovális címer S.W. monogramja a későbbi tulajdonost (Wodianer Sámuel) jelöli (Katalógus: 44., 45. kép) (2-3. ábra). Petrik írásainak összeállított jegyzéke a későbbi kutatás alapjául szolgálhat. A listát most csupán néhány tétellel bővíthetjük. Teljes névvel publikálta a szerző a következőket: A Halászbástya (Élet, 1909. július 14.). A pozsonyi káptalan székesegyháza (Uo. 1910. március 6.), Régi síremlékek (Vasárnapi Újság 1910. október 30.), Ausztrália fővárosának tervpályázata (Építő Ipar, 1913. szeptember 18.). A zebegényi templomról szóló cikke P-k A-t jelzettel, A Budapest - belvárosi plébániatemplom című (Építő Ipar 1912. február 11.), -k -t szignóval jelent meg. A Petrik kiállítással a Hollenzer és a Gerecze hagyaték után, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Fotótárának folyamatos feltáró és feldolgozó munkájának eredményeként ismét nagyjelentőségű anyag került bemutatásra. Várjuk, hogy az intézményi munka később is közszemlére kerüljön, újabb érdekes kiállításokat, izgalmas katalógusokat és korszerű, a kutatást megkönnyítő számítógépes nyilvántartást eredményezve. A kiállítás képeit nézegetve óhatatlanul felmerül, hogy Budapesten ma hasonló a helyzet mint a századelőn. A remélt gazdasági fellendülés a város - múlt század második felének és századunk elejének tömeges építkezése során kialakult - karakterének átalakulását fogja eredményezni. A fejlődésnek induló városrészekben az öreg házak tömeges eltűnésével kell számolnunk. Az elmúlt fél században a házak értékétől független, az eredeti részletekre, szerkezetekre tekintettel lévő, anyagszerű rendszeres karbantartásának szinte teljes hiánya leromlott épületeket eredményezett. Tömeges kor- és anyaghű felújításuk nem a műemlékvédelem feladata, de a területi műszaki hatóságoknak sincsen erre lehetőségük. A hasznossági szempontú helyreállítás pedig az eredeti jelleg eltűnésével jár. Majd tovatűnnek a régi épületek is: az új funkciót tervező építészek egy része - gazdaságilag is szorongatva - a bontást tartja egyetlen lehetőségnek, a jelet hagyni parancsát meg sem próbálva az elődök gondolatainak megértésével és továbbgondolásával fegyelmezni. Megsemmisült egy romantikussá átépített klasszicista és két historizáló lakóépület a déli belvárosban