F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

3. Matthäus Merian: „Die bischoffliche Domkirch in Regensburg". - Rézmetszet, 1644. Régészet Az ok, amiért a belső tér jelenlegi restaurálására egyáltalán sor került, az egyházmegye és a dómkáptalan abbéli óhaja volt, hogy a templom padozata alatt egy püspöki sírboltot alakítsanak ki. A Bajor Tartományi Műemléki Hivatal hosszasan hadakozott a terv ellen, mivel előre lehetett látni, hogy annak megvalósítása fontos történeti rétegeket érintő, mélyreható beavatkozásokkal jár majd. Az 1924—25. évi ásatások folytán ismeretes volt, hogy a gótikus épület jelentős része román kori előzményének helyén áll (4. kép). A karoling bazilika egy városépítészetileg fontos ponton, a római Castrum északnyugati sarkában helyezkedett el, az egykori római Via Praetorian, a Via Aquarumon, amely a Porta Praetorian, a püspök rezidenciáján át a Dunához és a Nagy Károly által megújított hajóhídhoz vezetett. A bazilikát a 11. század elején, vagyis az Ottó-korban nyugati kereszthajóval és szentélyfejjel, valamint egy azt közrefogó toronypárral bővítették, továbbá felépítették mellette az észak-déli tájolású Szent János- keresztelőtemplomot. 1924— 25-ben az Ottó-kori bazilikát megásták, és a gótikus székesegyháztól északra fölfedeztek egy árkádos folyosót, amelyet a dómot a keresztelőtemplommal összekötő átrium északi részeként értelmeztek, és a talált építészeti töredékek alapján 1215— 20-ra kelteztek. Karl Zahn

: Die Ausgrabung des romanischen Domes in Regensburg. München, 1931.