F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

35. A szentély boltozatának zsaluzásakor használt palló-rendszer rekonstrukciós rajza. hasem kivitelezett négyezeti torony alépítménye megtalálható a mai barokk tetőszerkezet alatt (38. kép). A négyezetből csegelyek vezetnek át a szabályos nyolcszög alakú toronyba. Az oktogont fölülről lezáró kősor visszaugrása és az azokon látható, a trifóriumosztók elülső és hátulsó élének rögzítésére szolgáló bekarcolt vonalak alapján egészen bizonyos, hogy ide trifóriumot terveztek. Efölé bizonyára magas ablaksort és boltozatot kívántak emelni. A szóban forgó részletről, amely a székesegyház belső és külső képét egyaránt hosszú időre meghatározta volna, némi fogalmat alkothatunk a következő rajz segítségével (39. kép). A négyezeti torony terve sohasem valósult meg, noha a középkor folyamán mindvégig konokul ragaszkodtak hozzá, miként ezt a számára a tetőszerkezetben szabadon hagyott hely is mutatja. A négyezet feletti nyitott nyolcszöget átmenetileg egy deszkatetővel fedték le, s a négyezet keleti hevederíve fölé egy fa huszártornyot emeltek. Hogy lehetővé tegyék a gótikus katedrális keleti részének liturgikus használatát, az első hosszházszakaszt, amelyet a trifórium fölött szintúgy ideiglenes tető fedett, alul egy, az ásatások által is igazolt fallal, felül pedig provizórikus deszkázattal zárták le, ezek bekötési lyukai megmaradtak a déli mellékhajófalban (14. kép; 20. kép, I. építési periódus). A hosszházpillérek rögzítését ideiglenes támpillérek és az árkádívek között elhelyezett fa vonószerkezetek segítségével végezték, melyeket utóbb eltávolítottak. A következő építési szakaszban mind a fő-, mind a két mellékhajóban nekifogtak a következő, nyugat felé eső boltszakasznak, s azt ismét csak a trifórium felső vonaláig építették meg (15. kép). Ezután egy menetben felhúzták a kereszt-