F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

szintje fölött 8 m magasságban találtunk egy lefűrészelt tölgyfa állványgerendát, amelvet a dendrokronológiai vizsgálatok szerint 1283—84-ben vághattak ki. Ez a meglehetősen kései dátum, amely egy relatív igen korai építési periódusra vonatkozik, bizonyosan újra fogja éleszteni az építkezés kezdeteivel kapcsolatos polémiákat. Vele egyértelműen elesik a minduntalan hangoztatott korai, 1250 körüli időpont. Mivel tudjuk, hogy 1273-ban a román kori dóm Westwerkjében tűz pusztított, ésszerűnek látszik ezen időpont utánra helyezni az új katedrális építésének megkezdését, amihez a régi dóm nyugati részét mindenképpen el kellett bontani. A szentély alsó részének egységes képe lendületes, nagyobb megszakítások nélkül folyó építésmenetre utal. Az alapok és a 8 m magasságig álló falak 10 év alatt könnyedén elkészülhettek. A régi templomnak a mai dómkert területén fekvő keleti része és nyugaton a keresztelőtemplom továbbra is liturgikus használatban maradt, az átrium pedig építőműhelyként funkcionált. Tisztázatlan, hogy a Westwerkből és a déli toronyból mennyit hagytak meg. A hajdani nyugati homlokzat még ma is álló északi tornyát, az ún. Szamártornyot bizonyára egészen a munkálatok végéig nyugodtan használhatták arra, hogy a munkások annak spirális rámpáján jussanak fel és juttassák el az anyagokat az állásra. A dómot körülbelül 1285—90ig főleg a déli, tehát a város felőli oldalon, a szentély és az első hosszházszakasz között építették. Az egyszerű, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyfejek, a zárt szentélyfalak, valamint a déli mellékszentély boltozási rendszere arra utalnak, hogy eleinte éppenséggel nem a szokásos, franciás katedrális-sémában gondolkodtak (12. kép). Az itt bemutatott építési fázis után viszont a terv fokozatosan módosult, mígnem előállt a mai állapot, amely bár teljességgel egyedülálló, mégis magában hordozza a katedrális-építészet lényegi elemeit. A következő építési szakaszban az északi főszentélyfalat is felhúzták a déli magasságáig. E két fal részletformái jelentősen eltérnek egymástól. Bár az építőknek a már adott faltagolást nagy vonalakban követniük kellett, a részleteken mégis jól 33. A boltozat hosszmetszete a szentélyben, összehasonlítva a Staatliche Meßbildstelle 1935-ben készült felmérésévé' (balra fent).