F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

gat felé erősen lejtő felszíne földes és habarcsos szennyeződéssel bevont, döngölt réteggé alakult. Ez a 60-80 cm-rel a későbbi dóm-járószint alatt fekvő réteg már erősen lekopott, amikor a hosszház első pillérpárja közé egy hatalmas, alapozásszerű falsávot húztak (10. kép). Erről a behatóbb vizsgálat során kiderült, hogy egy ideiglenes válaszfal maradványa, amely lehetővé tette az épülőfélben lévő gótikus dóm keleti felének használatát. Ezt mint templomteret a lefalazás után rögtön feltöltötték a mai járószintig, majd leburkolták. A válaszfal közepén kapu nyílott, amely alatt az alapozás a lehető legvékonyabb volt (20. kép, I. építési periódus). A kapu létét csak küszöbkövének habarcslenyomata bizonyítja. A következő építési szakaszban a kapu szárait és a küszöböt elbontották. A templom első használható állapotát tehát az imént leírt zárófal jelzi. 19. Az átriumudvarban kialakított építőműhely 1290 körül. Rekonstrukció.