F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

8. A feltárt déli átriumfolyosó-szakasz középső, szabadon álló pillérének fejezete, 1205/1210. pon nyugodtak. Az árkád 2,70 m magas pillérekből állt, amelyek négyszögű magját három oldalról féloszlopok, az udvar felől pedig egy téglány alaprajzú bővítmény vette körül. A megfelelő falpillérek téglalap keresztmetszetűek voltak, egyegy féloszloppal bővítve. A pillérek felépítése és a bontási törmelékben talált boltozati töredékek alapján élkeresztboltozatra következtethetünk, amelyet téglány metszetű, szögletes heveder- és homlokívek fogtak közre. A három feltárt pillérpár közül csak a középső maradt meg épen. A keletit lábazatáig lebontották, a nyugati körülbelül fele magasságáig állt. A megmaradt fejezetek eltérő díszítőformákat mutatnak: míg a falpillérfejezeten három stilizált virág látható (7. kép), addig a szabadon álló pillér fejezetzónáját szalagfonatos ornamentika díszíti (8. kép). A falpillér levélornamentikája és a klasszikus lábazatképzés alapján a déli árkádos folyosó 1205—1210 körűire, vagyis az északinál mintegy tíz évvel korábbra keltezhető. A déli árkádos folyosó épületszobrászatának egykori változatosságáról nemcsak azok a különféle motívumokkal díszített további fejezettöredékek tanúskodnak, amelyek a bontási törmelékből kerültek elő, hanem az eltérő kialakítású lábazatok is, amelyek közül különösen a nyugati, szabadon álló pillér állatábrázolásai figyelemre méltóak, mint például az itt reprodukált nyúl (9. kép). Azirányú várakozásunk, hogy ebben az igényes épületben egy jó állapotban fennmaradt padozatot is találhatunk, nem teljesült. Ennek oka a folyosót megtöltő