F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

5. A déli átriumfolyosó ásatási területe Miután régészeti okokból elutasítottuk, hogy a püspöki sírboltot a szentélybe vagy az északi kereszthajószárba építsék, beleegyeztünk abba, hogy a kriptát a gótikus székesegyház hosszházának közepén helyezzék el, mivel úgy véltük, hogy a gótikus dóm ott egy építési törmelékből álló, 3 m magas lábazaton áll. A 2. és 3. főhajószakaszba tervezett püspöki sírbolt területén 1984 áprilisában kezdődtek meg a földkitermelési munkálatok. Néhány nap múltán azonban, alig 30 cm-rel a mai járószint alatt, két épen fennmaradt román kori pillér bukkant elő. Ekkor az építési munkálatokat leállították, és az építési területet 1 és 1/4 évre átengedték a Bajor Tartományi Műemléki Hivatal régészeinek. A tudományos feltárásnak köszönhetően nemcsak a román kori épületegyüttessel, de a gótikus dóm építési területével kapcsolatosan is fontos, új ismeretekre tehettünk szert, mivel kiderült, hogy éppen a főhajó 2. szakaszában egy, a gótikus építkezés szempontjából rendkívül sokatmondó területre bukkantunk. A továbbiakban Silvia Codreanu-Windauer és Kari Schnieringer bevezetőben említett műveiből idézek. Az átrium rekonstrukciójával kapcsolatos feltevéseket az ásatás igazolta. A hat szakaszosként rekonstruálható déli folyosóból a keletről számított 4. és 5. szakasz megfogható volt. Olyan épületmaradványok kerültek itt elő, amelyek alapján — eltérő állaguk ellenére — igen részletesen megrajzolható a folyosó egykori képe. Az átrium déli folyosója utolsó állapotában 5 m széles volt (5—6. kép). Dél felől zárt külső fal határolta. Az udvar felé nyitott árkádok egy 2,20 m széles ala-