F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Horler Miklós: A Bakócz-kápolna megmentése — egyház és műemlékvédelem a 18-19. század fordulóján

Horler Miklós A BAKÓCZ-KÁPOLNA MEGMENTÉSE — EGYHÁZ ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM A 18—19. SZÁZAD FORDULÓJÁN Az esztergomi Bakócz-kápolna értéke, a magyarországi művészet történetében betöltött helye, valamint az itáliai reneszánsz építészet közép-európai elterjedése folyamatában való jelentősége közismert (13. rajz). Ebben az itt következő rövid áttekintésben épp ezért nem a kápolna keletkezésének történetéről, művészi értékeinek elemzéséről szeretnék szólni, hanem annak utóéletéről, arról a folyamatról, ahogy a középkori kultúránkat tönkretevő török hódoltság viszontagságait túlélve, kerek két évszázadon át folytatódó erőfeszítések eredményeképpen megmenekült a pusztulástól, és beépült a jövőbe. Esztergom 1543. évi ostroma alkalmával a Szent Adalbert-székesegyház nagyobbrészt romba dőlt, a maradványok egy részét a törökök az erődítések falaihoz használták fel építőanyagként. Egyedül a Bakócz-kápolna maradt csodálatos módon épségben a hozzá csatlakozó falak egy szakaszával és a Porta Speciosával, s török mecsetté átalakítva megmenekült a lebontástól. A török uralom száznegyven esztendeje alatt rengetegen megfordultak a kápolnában, amely mindvégig csodálat tárgya maradt, akár magyar, akár török, német vagy más országból jött utazó, követ vagy katona tette be a lábát a klasszikus szépségű szentélybe. Az itt jártak egy része útleírásaiban, leveleiben, jelentéseiben áradozó szavakkal emlékezett meg róla. A látogatók más része a helyszínen örökítette meg a nevét, a márványfalakra karcolva-vésve neveket, évszámokat, amelyek a 16. századtól kezdve élő történelemkönyvként idézik fel a kápolna körüli eseményeket. A várat 1683. október 28-án a Sobieski János lengyel király vezette felmentő seregek száznegyven év után végleg felszabadították. A győztes hadvezér az ostromot ez alakalommal is túlélt Bakócz-kápolnában mondatott Te Deumot, Lotharingiai Károly és magas rangú katonák jelenlétében. Mindeddig nem érték nagyobb károk az épületet, de a harcok utolsó felvonása során, 1685-ben a törökök még egy sikertelen kísérletet tettek a vár visszafoglalására, s ekkor a kápolnát több találat érte. Szerencsére a vastag falak megvédték a belső márvány architektúrát, a kupola és a tető azonban annyira megrongálódott, hogy esős időben nem lehetett megmaradni a kápolnában. A helyreállítás lehetőségei kezdetben igen szűkösek voltak, mígnem 1687-ben Széchényi György prímás vette kezébe a kápolna ügyét, és magára vállalta annak költségeit. Ez az 1688 tavaszán megkezdett helyreállítás az egykori Szent Adalbertszékesegyház teréhez kapcsolódó oldalkápolnából önálló épületet formált, amely-