F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Lővei Pál: Egyházi személyiségek a magyar műemlékvédelem történetében

tek egyáltalán fel, és esetleg ki utasította vissza ezt a feladatot. (Meg kell jegyezni, hogy ekkoriban a bizottság tagjainak jó része se kapott díjazást, a kültagok még kevésbé, de természetesen a felmerülő utazási, rajzoltatási stb. költségeiket a minisztérium megtérítette.) A minisztérium a felkérendők névsorát nyilván a már megalakult bizottság tagjainak javaslatai alapján kapta meg: így magyarázható például, hogy olyan, műemlékekben még a mai, sokkal szélesebb körű műemlékfogalom szerint is igencsak szegény területről, mint amilyen a Szolnok megyei Törökszentmiklós, felkérést kapott Balássy Ferenc esperesplébános, alighanem a törökszentmiklósi plébánosi tisztet korábban betöltő Ipolyi jóvoltából; Ebenhöch Ferenc koroncói esperesplébános és Pelargus János alsódörgicsei evangélikus lelkész neve már Rómer „A Bakony" című művéből ismert; többek neve is szerzőként fordul elő az Ipolyi és Rómer által szerkesztett régészeti folyóiratok — Archaeologiai Közlemények, Archaeologiai Értesítő — lapjain. Az iratokban fellelhető 54 név alapján már megállapítható, hogy a felkértek közel fele, 26 személy egyházi posztot töltött be. Többségük katolikus volt, de akadtak evangélikusok is. Kanonokok, esperesek, plébánosok, szerzetesek, papneveidei és gimnáziumi tanárok, lelkészek, segéd lelkészek voltak. A világi kültagokra is jellemző, aránylag alacsony beosztásuk, rangjuk, túlnyomórészt középosztálybeli társadalmi helyük alapján (arisztokrata egy-kettő akadt közöttük, így évtizedeken át gróf Esterházy János) feladatuk egyértelműen a bizottságnak adandó gyakorlati segítségnyújtás lehetett. (A róluk valamivel később íródott egyik lista éppen azért készült, hogy a rendes tagok tájékozva legyenek arról, helyszíni szemléik során az ország különböző tájain kiknek a segítségére, helyismeretére számíthatnak.) A rendszeres munkát végül — úgy tűnik — nem tudták valamennyien vállalni, legalábbis az 1875-ben a miniszter által hivatalosan kültagokká kinevezettek névsorában már csak 23 név szerepel, majdnem kétharmaduk, 15-en egyházi személyek voltak.

12 1880-ban egy újabb lista 32 nevet tüntet fel, többségük, 60%-uk egyházi személy.

13 A MOB 1889-ben, a statisztikai hivatal számára összeállított címtárában a felsorolt 27 kültag között az egyháziak aránya 55%.

14 Jócskán akad, aki 1872-ben és 1880ban is szerepel, de 1875-ben nem, néhányan új tagok, de a gárda gerincét hosszú időn át ugyanazok jelentik. Egy különbség van azonban az 1880-as listától kezdődően a korábbiakhoz képest. Feltűnnek olyan tagok, akiket — ha ez leírva nem is szerepel sehol — inkább tiszteleti tagoknak lehetne nevezni: ilyen a bécsi Friedrich Schmidt építész, a pécsi székesegyház újjáépítője, az egyháziak közül pedig olyan főpapok, mint Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek, Kruesz Krisostom pannonhalmi főapát, Császka György rozsnyói majd szepesi püspök, végül kalocsai érsek — minden bizonnyal mint a műemlékügy befolyásos segítői kaptak itt szerepet, és nem műemléki törzslapok kitöltését várták el tőlük. Haynald bíboros volt például a kalocsai székesegyházban folytatott ásatások támogatója, a bencés főapát segítsége nélkül pedig aligha lehetett volna megfelelőnek gondolt mederben tartani a pannonhalmi vagy tihanyi templomok helyreállítását. Új tagként 1882-ben nevezték ki Dulánszky Nándor pécsi püspököt rendes taggá, hivatkozva a pécsi székesegyház újjáépítésével kapcsolatban mutatott buzgalmára;

15 nyilvánvaló, hogy rá is a műemlékügy támogatójaként számítottak, ahogy a jóval később, 1916-ban kültaggá kinevezett Takács Menyhért jászói prépostra

16 is.