F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása

nyomokat, a fal kibontásának vonalától a sarokig, majd onnan tovább, átfordulva az északi falra. A legenda jeleneteinek azonosítása miatt a karzat mellvédjének magasságában kb. 50 cm szélességben, néhol azonban szélesebb sávban, óvatosan levertük a vakolatot a diadalív csatlakozásáig. Az „ütközet" jelenete nagyrészt elpusztult a karzat beépítésekor. A további jelenetsor a kutatott sávban folyamatosan halad a 19. században kivágott ablaknyílásig az „üldözés" (20. kép), „birkózás" (19. kép) és a „lefejezés" képeivel. A megmaradt festéknyomok alapján a diadalív vonalában — a képsor fölött itt is - ott is megjelenő kereteléssel megegyező keretdísz alapján — a „pihenés" mára már felismerhetetlenné romlott jelenetével ért véget a legendaábrázolás. A kutatás során feltűnt, hogy a Szent László- legenda vakolatrétege alatt helyenként igen töredezett, festett színfoltok is vannak. Feltételezhető tehát, hogy a László- legenda megfestése előtt, korábban más témájú falképek díszítették a templom északi falát. A kutatás mostani fázisában mindenestre megállapíthatjuk, hogy a Szent György és a Szent László-legenda falképei, ha nem is egy mester, de egy műhely alkotásai, és hogy a freskók a 14. század közepe táján készülhettek. 74 A hajó esetleges gótikus boltozata után kutatva kézenfekvő lett volna, hogy a déli vagy az északi fal diadalívvel való csatlakozásánál gyámkőre, bordaindítás nyomaira bukkanjunk, ezirányú vizsgálatunk viszont mindeddig nem hozott eredményt.

75 A templom külső falainak részleges kutatása nyomán, a hajó északi oldalán a már ismert, Szent Kristófot ábrázoló falképtöredékek magasságában, a szentély felé újabb festett falfelületek kerültek napvilágra. Igen rossz állapotuk miatt azonban csupán annyit lehet megállapítani, hogy ezek freskók a 14. századi Szent Kristóf- ábrázolás vakolatrétegén állnak, s esőáztatta tónusaik is megegyeznek a Szent Kristóf- kép színeivel. A falképek az utólagos támpillérek mögött, folyamatosan húzódnak végig a falon. A hajó támpilléreinek vizsgálatakor megállapítottuk, hogy az északkeleti és a délnyugati saroktámpillérek, bár későbbi ráépítéssel, magasítással, de már a román kori hajófalakkal egyidőben állhattak. A szintén román kori, délkeleti támpillért az alapjáig visszabontották, és enyhe szögben nyugat felé hajlítva egy újabbat emeltek. Az északkeleti támpillér pedig a sekrestye nyugati falába beépítve állt annak lebontásáig, most csak ferde, esővető nélküli felső része látszik. Régészeti kutatást csak a legszükségesebb mértékben végeztünk a szentélyben és a hajó déli fala mentén, Ferenczi Géza vezetésével.

76 A szentélyben , a diadalívtől 4,60 méter távolságra egy észak-déli irányú kutatóárok északi sarkában, miután felszedtük a korhadt gerendákon nyugvó deszkapadlót és elhordtuk a kb. 10—15 cm vastag sárga homokréteget, egy vakolt és festett falmaradványra találtunk. A későbbiekben igazolódott az a feltevésünk, hogy a templom korai hajójával egykorú, egyeneszáródású, román kori szentély visszabontott falait ástuk ki. Az 1 méter széles és átlagosan 40 cm magasan meghagyott falak belső felületén piros színű, hullámvonalas, függönydísz-festés nyomai maradtak meg. Ezek, valamint a töltésre szolgáló törmelékanyagból előkerült festett va-