F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása
amelyen a 13-ik századbeli freskók vannak, általa megvizsgáltatott és azt olyan lazult állapotba lévőnek állítja, a mely beomlással fenyeget. Eddig a presbitérium figyelmét erre azért nem hívta fel, mivel a műemlékek bizottsága által a freskók lerajzolása végett kiküldött Huszka József piarista tanár úr azt az ígéretet tette, hogy minden kérés nélkül a lazult mennyezetet (6-7. kép) a műemlékek bizottsága által felkötteti. Ez nem történvén meg, kéri a presbitériumot e gyűlésből kifolyólag küldjön ki bizottságot a nevezett mennyezet megvizsgálására és a bizottság nyert észrevételeiről még e gyűlésben tegyen jelentést." Miután a bizottság maga is meggyőződött a szentély boltozata és a falképek állapotáról, a következő határozatot hozta: „Kéressék fel az egyházi főhatóság azon nagy szívességre, hogy járjon közbe az országos műemlékek bizottságánál, hogy ezen műemléket vagy felkösse, ami még lehetséges vagy lebontását engedélyezze, mert különben hatóságilag kell azon templomrésznek használatát betiltani". 44 1912-ben a Műemlékek Országos Bizottsága a templom renoválását helyezte kilátásba. 45 Nem tudjuk, milyen jellegű munkáról volt szó, 1914-ben csak arról értesülünk, hogy a templom alapjának teljes újraépítésére sor került volna a beígért 7000 Korona segélyből, de „csak abban az esetben", ha az egyházközség a templomon lévő egyéb hiányokat előbb a maga költségén pótolja. 46 így az egyházközség 1915-ben még 12 700 Koronát költött ugyan a templomra, 47 azonban a világháború miatt a beígért segély a szentély renoválására végképp elmaradt. Legközelebb 1916-ban hallunk újra a templomról, amikor a dályaiak számba vették a háború okozta károkat. A „ presbitérium... megállapítja, hogy az egyház épületei, templom, papilak semmi sérülést nem szenvedett. Klenodiumok, érték, vagyonok, irattár hiány nélkül megvan, mert ezek el voltak rejtve .... Az egyház kárt az orgonában szenvedett, melyet az ellenség teljesen használhatatlanná tett/' 48 Új orgona készítésére viszont majd csak később gondolhattak a dályaiak, 49 mert az 1924-ben elvégzendő templomjavítási munkálatok igénybe vették minden tartalék erejüket. Már 1922-ben elhatározták, hogy „... kijavítandó a templom födele, ahol hibás. Kijavítandó a karba vezető lépcső. Bevakolandók a tornyon és templomon lévő felesleges nyílások.'' 50 Két évvel később pedig általános javításokat kezdtek el, amelyek költségeit az egyház erdőinek eladásából befolyt pénzzel valamint a község közmunkájával igyekeztek fedezni. 51 Részleteiben nem ismerjük az akkori munkálatok jellegét, azt tudjuk csupán, hogy a hajó és a szentély járószintjét sárga fövénnyel töltötték föl és új deszkapadlót helyeztek el, valamint hogy a torony épületén is végeztek javításokat, többek közt zsalukat csináltattak a torony ablakaira. 52 1927—1928 között a templom gazdáinak a két új harang beszerzése volt a fő gondja. 53 Ezután már csak kisebb javítási munkálatok folytak a tempóm épületén, nagyobb gondot okozhatott viszont, amikor 1936-ban a szentélyben „a műemlékkel bíró templom részen repedések keletkeztek'' 54 . Ezt természetesen már nem lehetett közmunkával kijavítani. Tudták is a dályaiak: A „Presbitérium megvizsgálva a templomon lévő repedéseket, felkéri a vezetőséget, hogy ezt jelentse a Nagytekintetű Esperes Úrnak, annyival is inkább, mivel a templomnak ez a része műemlék s mi ennek a reparálásához a felettes hatóság engedélye s az állam hatalom hozzájárulása nélkül hozzá nem kezdhetünk." 55 Adatok hiányában egyelőre csak ta-
