F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

HÍREK - Műemlékvédelem Alsó-Szászországban — Egy tanulmányút tapasztalatai (Tamási Judit)

rándulás. Fő állomása Cloppenburg volt, az alsó-szászországi Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Ebbe az országos (tartományi) hatáskörű múzeumba azok a népi épületek kerültek be, amelyeknek a helyszínen való megőrzésére ilyen vagy olyan okból már nem láttak kellő garanciát a szakemberek — ezen a ponton érintkezik egymással a múzeumügy és a műemlékvédelem. A kirándulás folytatása során azután arra láthattunk példákat, milyen problémákat vet fel egy-egy népi műemlék megőrzése eredeti helyén. Artland tájegység (a tartomány északnyugati részén) tipikus települési formája az ún. Bauerschaft: 3—4 paraszti gazdaságból álló települési együttes, magyarra még leginkább „szer"-ként fordítható. Tíz ilyen Bauerschaft alkotott egy egyházi kerületet (Kirchenkreis), a központi településen templommal. Badbergen egyházi kerületben négy ilyen Bauerschaftot látogattunk meg. Az egyik (Wulften) még lakott, de az idős, gyermektelen házaspár halála után majd gondoskodni kell az épületekről (a tervek szerint, mivel teljes eredeti berendezésük megmaradt, múzeum lesz belőlük); a másikat tulajdonosa bérbe adta, ám a bérlő — bár ez szerződésben kikötött feltétel — nem gondoskodik az épületek karbantartásáról; a harmadikban (Vehs) egy középbirtokos, főiskolát végzett gazda idős édesapja és egy számítógép segítségével hizlal 400 sertést és 60 bikát a műemléki védettség alatt álló istállóban és ólakban (a helyreállításhoz támogatást is kapott); a negyediket (szintén Vehs) egy húsipari üzem vásárolta meg, alakított ki benne kávézót és pihenőt a munkásainak. A bemutatók során vendéglátóink nem tagadták nehézségeiket sem. A legsürgetőbb feladatnak tartották a szakemberképzést, hiszen egész Alsó-Szászországban egyetlen egyetemen (Göttingen) van régészeti tanszék (egyetlen professzori állással), műemléki szakmérnökképzés pedig egyáltalán nem folyik. Helyzetüket Magyarországgal összehasonlítva német kollégáink elismerték, hogy a műemléki helyreállításokat megelőző tudományos kutatások és azok dokumentálása terén mi járunk előbbre. A programot értékelő beszélgetés során szóba került, miképp lehetne folytatni és intézményesíteni, rendszerezni a két ország kapcsolatait a műemlékvédelem terén. Egyelőre nem hivatalosan, de felmerült a magyar régészék, művészettörténészek meghívása alsó-szászországi kutatásokra. Vendéglátóink jelezték, szívesen megismerkednének ők is a helyszínen a magyar építészeti örökséggel. A tanulmányút valamennyi résztvevője messzemenően egyetértett abban, hogy a kialakítandó együttműködési program keretében egy alsó-szászországi delegáció meghívására is feltétlenül sort kell keríteni. A fentieken túl intézetünk számára kitűnő bemutatkozási lehetőségnek tűnik a hannoveri vásár, amelyen 1994-ben Magyarország lesz a partnerország. A vásárt kísérő kulturális rendezvénysorozatba „becsempészhető" lenne egy kamarakiállítás a magyarországi műemlékvédelemről, sőt „Az 1950-es évek építészete" című kiállítás is minden bizonnyal nagy érdeklődésre tarthatna számot, tekintve, hogy Németországban, a háború után helyreállított Hannoverben pedig különösen, már az 1960-as évekig terjed a védett épületek köre. Tamási Judit