F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

HÍREK - Műemlékvédelem Alsó-Szászországban — Egy tanulmányút tapasztalatai (Tamási Judit)

A műemlékvédelemre szánt összegekkel elsősorban a magántulajdonosokat célozzák meg. A támogatás jelenlegi súlypontjai: régi orgonák restaurálása, vízi és szélmalmok, ipari-műszaki emlékek, történeti kertek és parkok, valamint a tengerrel kapcsolatos, de szárazföldi műemlékek (például világítótornyok). Támogatást természetszerűleg csak a műemlékvédelmi törvény hatálya alá eső épület, illetve tulajdonosa kaphat. Feltétel még a helyszínen történő helyreállítás és bemutatás is. Soha nem vállalják át a helyreállítás teljes költségét, hanem általában csak annak egyharmadát — az állami műemlékvédelem támogatási gyakorlatával egyezően. E közvetlen hozzájárulási forma mellett egy másik támogatási csatornát is fenntartanak: kétévente műemléki (és ugyanígy múzeumi) díjat adományoznak azoknak a tulajdonosoknak, akik a legtöbbet tettek a kezükben lévő műemlékekért. A díjakat négy megyei zsűri osztja szét, megyénként (Bezirk) 25 000 DM értékben. Műemléki védettséget élvező objektumok egyúttal a természet- és tájvédelem tárgyát is képezhetik. Ilyen kettős védettség alatt áll a pestrupi halomsírmező. Mintegy 500 sírjával Északnyugat-Németország legnagyobb halomsírmezejének számít. Szakszerű ásatások hiányában csak megközelítő pontossággal datálható a késő bronzkorra — kora vaskorra (kb. Kr. e. 1. évezred). Jelenlegi hasznosítási módja: juhlegelő. A tőle bő 1 km-re fekvő Kleinknetenben két neolitikus (Kr. e. 2500— 2000), ún. megalitikus sírt (Großsteingrab) néztünk meg. Feltárásukat még az 1930as években végezték, leletanyaguk a tölcséres nyakú edények kultúrájához (Trichterbecherkultur) köthető. A két in situ bemutatott sír közül az egyiket rekonstruálták is, azaz a feltételezett eredeti állapotnak megfelelően, a sírkamrát fedő megalit magasságáig földdel töltötték fel. Mellettük még egy környékbeli, de ide áthelyezett sír kövei láthatók. Az állami műemlékvédelem mint szakhatóság munkáját társadalmi szerveződések, állampolgári kezdeményezések segítik, illetve egészítik ki (de nem helyettesítik!). Németország legnagyobb ilyen, műemlékvédelemre „szakosodott" 4000 fős (!) tagsággal rendelkező egyesületének képviselője fogadott minket Neu-bruchhausenben, a történeti csűrnegyedben. Kreitel-Haberhauffe úr mint „műemlékvédelmi megbízott" (némileg hasonló helyzete van, mint egykor a MOB kültagjainak) viseli gondját ennek a történeti együttesnek. Maga az ún. történeti csűrnegyed úgy keletkezett, hogy a neubruchhauseni parasztgazdák — mintha csak megsejtették volna a közelgő veszedelmet — nem sokkal az 1850-es tűzvész előtt a falu szélére egy tömbbe telepítették ki a részben borona-, részben vesszőfonatos falú, nádfedeles csűröket, mondván, hogy tűzveszélyesek. Röviddel ezután a falu leégett (és újjépült, de már téglával töltve ki a Fachwerk-szerkezetet), ám a csűrök megmenekültek. Ma is jórészt eredeti funkciójuknak megfelelően használják őket a parasztgazdák, de ez a használat már erőteljesen redukált. Egyetlen kivétellel valamennyit hagyományos anyagokkal (vesszőfonat, nádfedél) állították helyre, csak egyetlen épületen éktelenkedett még egy hatalmas pléhajtó. Talán erre gondolhatott Kreitel-Haberhauffe úr, amikor azt fejtegette, hogy legfőbb eszközük a tulajdonosokkal szemben a meggyőzés. A neubruchhauseni csűrökben tett látogatással vette kezdetét a „Népi műemlékek tipológiája: új elképzelések a szabadtéri néprajzi múzeumról" elnevezésű ki-