F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

HÍREK - Műemlékvédelem Alsó-Szászországban — Egy tanulmányút tapasztalatai (Tamási Judit)

nem 500 múzeumával és 76 000 védett épületével kapcsolatos legfelsőbb szintű államigazgatási feladatokat végzi. A középszint jogkörét a négy „megyei" közigazgatási apparátushoz (Regierungsbezirke: Hannover, Lüneburg, Oldenburg, Braunschweig) telepítették, míg a legalsó, helyhatósági szinten — ami gyakorlatban a „járásokat" (Kreise) jelenti, néhány nagyobb várost kivéve, amelyeknek saját helyi hivataluk van — a legelterjedtebb megoldás az, hogy a műemlékvédelmi hatóság összekapcsolódik a helyi építésügyi hivatallal. így van ez például Hannover városában is, ahol a megfelelelő osztályon (Abteilung Baupflege und Denkmalschutz) három munkatárs foglalkozik a 4500 védett épülettel, és egyeztet a (főleg a bérházaknak köszönhetően) nagyszámú, 30 000 (!) tulajdonossal, illetve ad ki évi átlagban 450 engedélyt. A helyi műemléki hatóságok létszáma azonban még meglehetősen ingadozó, és általános panaszként hallhattunk, hogy kevés a szakember (a kb. 100 helyhatóságnak csak 40%ában dolgoznak szakemberek). Ezért a szakértelmet a Műemléki Intézetből „importálják", pontosabban a helyi műemléki hatóság minden egyes határozatát jóváhagyásra be kell küldeni az Intézetbe. Az Intézetnek ez a jóváhagyási joga, azaz szakmai felügyelete a helyi önkormányzat mint munkáltató által alkalmazott szakhivatalnokok munkája felett azonban az évente több tízezerre rúgó ügymennyiség miatt sok esetben teljesen formális. A műemlékgondozó szakhatóság (Denkmalfachbehörde), a Műemléki Intézet (Institut für Denkmalpflege) — ellentétben a szövetségi állam többi tagállamával, beleértve a volt NDK-t is — nem önálló hivatal, hanem a központi államapparátus (Niedersächsisches Landesverwaltungsamt) része. Műemléki, régészeti és nyilvántartási osztályra tagolódik, és saját restaurátorműhelyekkel is rendelkezik. 105 állandó alkalmazottja mellett segéderőket is foglalkoztat, így az alkalmazotti létszám általában 200 körül mozog. 1992. évi költségvetése 8,5 millió DM volt. Minthogy e kettős szervezeti rendszerben a műemlékekkel kapcsolatos döntéseket két szinten, illetve rendszerben (tudományos és államigazgatási) hozzák meg, egyik terület munkatársai sem titkolták, hogy a kompetenciák nem mindig tökéletes elkülönítése időnként feszültségeket szül. Nem esett még szó az egyházi műemlékvédelemről, amely Alsó-Szászországban a katolikus egyházzal kötött konkordátum, továbbá az evangélikus egyházzal aláírt szerződés értelmében csaknem kizárólagosan egyházi hatáskör. E két egyház hatósági jogkörrel is felruházott saját műemlékvédelmi szervezettel rendelkezik, amelynek csak nagyobb szabású beavatkozások (például bontási engedély kiadása) esetén kell a legfelsőbb állami műemlékvédelmi hatóság, azaz a kulturális minisztérium jóváhagyását kérnie. A tanulmányút során lehetőséget kaptunk az állami műemlékvédelem mindhárom szintjének képviselőivel való találkozásra. Fogadott minket Helga Schuchardt tartományi kulturális miniszter, valamint ellátogattunk a megyei (Bezirk Hannover) és a helyi-városi (Stadt Hannover) műemlékvédelmi hivatalba. Rövid beszélgetést folytattunk dr. Christine Segers-Glocke-va\, a Műemléki Intézet igazgatónőjével, majd csaknem fél napot töltöttünk az Intézet műemléknyilvántartási osztályán. Valamennyi beszélgetőpartnerünk élénk érdeklődéssel és nem kis szellemi erőfeszítéssel követte nyomon többször is elismételt beszámolónkat a hazai műemlékvédelem