F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

SZEMLE - Százegy katedrális (Bozóki Lajos)

SZÁZEGY KATEDRÁLIS Nem szokás, hogy egy kiadvány egyik szerzője maga írjon a kötetről bírálatot. Az illendőség szabályait félretéve, én most mégis erre vállalkoztam, mert ezzel a közelebbi kapcsolattal gyanútlan részesévé váltam a magyar könyvkiadás egy olyan jelenségének, amely különösen az utóbbi néhány évben egyre fokozottabban jellemzővé vált. A szeptemberben piacra dobott Katedrálisok című könyv (Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993., 1800.- Ft) nem kisebb feladatra válalkozik, mint hogy 189 oldalon bemutassa az európai templomépítészet néhány kiemelkedő monumentumát, „101 remekművét". A néhány kivételtől eltekintve színvonalas nyomdatechnikával készített kötet, egy bevezető tanulmány után oldalanként mutat be egy-egy templomot (sokszor székesegyházat), rövid kísérő szöveggel, olykor látványos, színes fényképpel és egy alaprajzzal. Ez utóbbi azért is örvendetes, mert a hasonló jellegű kiadványokban gyakran mellőzik az alaprajzok közlését, illetve azért is, mert az ebben a könyvben közölt fotók építészetileg nem minden esetben értékelhetők: Moissac (41. oldal), Norwich (85. oldal), Meissen (120. oldal), Assisi (154. oldal) Zaragoza (182. oldal). Sőt olykor, mint például Auxerre (28. oldal), Bayeux (29. odal), Naumburg (121. oldal) stb. esetében magáról a templomról egyáltalán nem szerepel fénykép. A kötet a „szakkifejezések magyarázatáénak több mint másfél oldalával zárul. Ma már a könyvpiacon egyre-másra jelennek meg látványos kivitelű, igen drága albumok, művészeti kiadványok, ahol a kiadó pazar nyomdatechnikával próbálja elkendőzni a tartalom hiányosságait. Nagyon sajnálatos, hogy a Dunakönyv Kiadó (a fentiek szellemében) nyilván nem kis költségen, szintén egy szakmailag nem éppen kifogástalan könyvet fordíttatott le, és bocsátott az olvasóközönség elé. így a 191—192. oldalon szereplő „szakkifejezések magyarázata" sokszor pontatlan, olykor hiányos, időnként használhatatlan. Önmagáért beszél az ilyen definíció: „Normann stílus — a román stílus angliai változata" (192. oldal), vagy mit lehet kezdeni az olyan meghatározással, mely kizárja a reneszánsz művészek közül Brunelleschit, Albertit, Bramantét, Giovanni Bellinit, Georgionét, Leonardót, Raffaellót stb.; „Reneszánsz — a kb. 1500-től kb. 1600-ig terjedő képzőművészeti korszak stílusmegjelölése" (192. oldal). Csak jóindulatúlag lehet reménykedni abban, hogy ebben az esetben „csupán" nyomdahiba történt. Nehezen értelmezhetőek az alábbi meghatározások: „Falpillérek — falakon vagy pilléreken elhelyezett vékony oszlopok vagy pálcatagok (!), amelyek legtöbbször a boltozat alátámasztására szolgálnak." (191. oldal); „Boltozatborda — gótikus boltozatok mellék- vagy közbenső bordája" (191. oldal), „Archivolt — a román és gótikus stílusú portálok feletti ívsor" (191. oldal). Nyilvánvaló, hogy ez utóbbiaknál a fordítónak is támadhattak némi nehézségei a szakkifejezések pontos magyar meghatározásával (egyébiránt a szaklektor hivatott az ilyen tévedések korrigálására), mint ahogy az arles-i Saint-Trophime székesegyház esetében is. Itt ugyanis teljesen értelmezhetetlenné teszi a szőve-