F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
TANULMÁNY - Balázsik Tamás: Kegyúri temetkezés Túristvándiban
ként említik. 1676 tavaszán „több hadnagyokkal Károlt felvervén" nagy zsákmányra tett szert. 1677-ben szakított a rebellisekkel, visszapártolt, és ecsedi kapitánnyá nevezték ki. Császári tisztként vett részt öccsével, Jánossal együtt az 1683 augusztus 31-i debreceni bevonuláson. 1684-ben főispánként szerepel. 39 Fülpösön élt, fülpösiként említik a források. A 17. század végén itt írták össze két fűtött szobából, kamrából, átriumból és melléképületekből (sütőház, hat ló számára két istálló stb.) álló kúriáját. Az itteni templomnak 1696-ban harangot adományozott. Istvándi udvarháztelkét és jobbágyait felesége 1695-ben, temetése költségeire elzálogosította. 40 András másik fia, János (+1707/10) — 1656-ban Istvándiban lakóként említik — szintén részt vett a Habsburg-ellenes mozgalomban, ezért neki is Erdélybe kellett bujdosnia. Birtokait, felesége javaival együtt lefoglalta a szepesi kamara. Miután kegyelmet kapott, 1679-ben azzal hálálta meg felesége — aki egyébként még ebben az évben meghalt — önzetlenségét, és kompenzálta nagy kiadásait, hogy 700 tallérban lekötötte neki és mindkét ági utódainak istvándi és kóródi birtokát. 41 A későbbiekben, akárcsak bátyja, Fülpösön lakott. 1707-ben az akkor már öreg és szegény Kende János megváltoztatta korábbi végzését, és öccse, Ferenc lányának: Erzsébetnek valamint rokonainak (a Túróczy és a Désán család) kötötte le a Kende háznak — amely ekkor már az említett rokonság kezén volt —, az apja halála után nyíl szerint neki jutott tartozékait. 42 Az Istvándiban lévő atyai ház a Tripartitumban (I. 40. 2.) leírtaknak megfelelően a legfiatalabb testvérnek, Ferencnek jutott, őt 1667-ben már Istvándiban lakóként említik, több ízben viselt alispáni tisztet (1679—80, 1684, 1686—87). 43 1679-ben ő is kiállíttatott egy okiratot. Ebben, akárcsak János, azt állítja, hogy míg apja élt, nem élvezhette apja jószágainak jövedelmét, majd pedig feleségével együtt bujdosni kényszerült, birtokaikat pedig elkobozta a kamara. Felesége visszatértét követően 5 évvel ő is hazajött, majd istvándi udvarházát és kóródi porcióját rá hagyta. Ezen javakat azonban temetése költségeinek fedezésére, felesége elzálogosította. Mivel pedig Kende János, Ferenc lánya: Erzsébet (Túróczy Imre özvegye) és rokonai javára lemondott a kiváltás jogáról, az udvarház végül Désán Mihály és Túróczy Mária kezére jutott. 44 Mivel tehát Kende Ferenc, akárcsak apja, haláláig itt élt a faluban, nyilván őt is a helybéli templomban temették el. Istvándi — mint egykori nemzetségi birtok — azután is, hogy a Kende kúria idegen kezekbe került, megőrizte korábbi, előkelő rangját. A későbbiek folyamán ugyanis Cseke mellett változatlanul Istvándi adott otthont a kölcsealjai nemesek, azaz a „királyi adományos" Kölcsey és Kende família, valamint a törzsbirtokot alkotó falvakban részbirtokot nyert compossessorok gyűléseinek. Ez a laza „érdekszövetség" mindvégig a Kölcsey és a Kende család priorátusa alatt állt. A Kende család az általunk tárgyalt időszakban református volt, az istvándi református egyházra vonatkozó első biztos adatok 1595-ből ismertek. 45 Elmondandó azonban, hogy hiába tiltotta meg az egervölgyi hitvallás, illetve az 1567-es debreceni zsinat, hogy a templom és a temető földjét, „a Pápa varázslóit földét" temetkezésre használják, Méliusz szavaival, hogy a „büvlött dögös földben" temetkezzenek, mivel „tiszta helynek, nem dögösnek kell lenni, ahol prédikálnak", és
