F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

KIÁLLÍTÁS - Vadas Ferenc: A soproni színház. Kiállítás a rekonstrukcióról

homlokzatnak a 9. oldalon bemutatott részlete. A nézőtér mennyezetének rajza csak egyszer került be (a 19. oldalon), akkor viszont 90°-kal elfordítva. Tudom, hogy ez elég kicsinyes szőrözés (a fényképek kétszeri — helyenként csonka — közléséről nem is esett szó), de egyszerűen sajnálom a kimaradt képeket. Más alkalommal kényszer a szelektálás, itt nem volt az.* Kimaradt a kiállítást nyitó helyszínrajz (kat. 1.), a kaszinó nagyon szép terve (kat. 2.), a klasszicista színház emeleti alaprajza (kat. 8.), Medgyaszay első tervváltozatának homlokzata és alaprajza (kat. 12., 10.), mely így nem vethető össze a megépülttel, valamint a Kotsis-féle bővítés alaprajza (kat. 23. vagy 24., itt a tárgyjegyzék nem jelöl tervfajtát). Leginkább azt fájlalom, hogy véletlenül pont azon tervlapok zöme nem került be a katalógusba melyek egymás mellett bemutathatták volna (a kiállításon be is mutatták) a színház legeredetibb építészeti részletének, a főlépcsőnek változásait, különböző bővítési terveit. Ez érzékeltethette volna azt, hogy mennyire egyéni, szokatlan megoldást talált ki Medgyaszay. A Lössl-féle épület előcsarnokának sarkait egy-egy négyzet alaprajzú, egyszerű, négykarú lépcső foglalta el. Wälder József (a katalógusban nem közölt) bővítési terve úgy kívánta megtoldani az előcsarnokot, hogy megismételte volna a meglévőt, így pótolva a nézőtér sarkait elfoglaló, - megszüntetésre ítélt — ívelt alaprajzú II. emeleti lépcsőket. Tehát az I. emeletieket megduplázva létesített volna a II. emeletre vezetőket. Az egyes szintek közlekedési vonalainak elkülönítése egymástól alapvetően a tűzbiztonsági célokat, a kijáratok vész esetén egyenletes igénybevételét szolgálta, de megfelelt annak a társadalmi elvárásnak is, hogy szeparálja egymástól az előkelő páholybérlőket és az olcsó karzati helyek látogatóit. Medgyaszay (ugyancsak nem közölt) első tervváltozatán úgy különült el egymástól az erkély- és a karzatfeljáró, hogy az utóbbira az oldalhomlokzatokon nyíló bejáratokból (a földszinti ruhatár fölött) vezetett lépcsőn lehetett volna feljutni, a páholyokba részben az utca felől, elsősorban azonban a főbejárati előcsarnokból. Ez a megoldás a modern színháztervezési elvek (közelebbről Jakabffy Zoltán néhány évvel korábbi terveinek) hatását mutatja, de nélkülözi az átütő eredetiséget. A megépült főlépcső viszont eredeti és meghökkentő (14. rajz). Nem épült külön-külön lépcsőház az egyes szintek számára, hanem egyetlen közös lépcsőzet, melynek elkülönített karjai részben egymás mellett, részben egymás fölött, részben egymást keresztezve helyezkednek el. Az előcsarnok két oldalán szimmetrikusan indul két-két lépcsőkar egymás mögött, ellentétes irányba. A főbejárat felől közelítve a külső alsó karok, majd (a pihenőnél megfordulva) a belső felső karok vezetnek a II. emeletre, míg az ellentétes indítású belső alsók az I.-re, s a külső felsők innen tovább a másodikra. Nincs olyan pont, ahonnan az egész áttekinthető * Mint utóbb kiderült, a képválogatás felemásságának elsősorban nem koncepcionális, hanem technikai okai voltak. A soproni tervek jelentős részéről nem állt rendelkezésre fotó, és a kiállítás megnyitásáig már nem volt idő pótolni ezt a hiányosságot.