F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói

mondták a Fájdalmas Olvasót s elénekelték a böjti éneket.

32 Felsőörsön nagypéntek éjszakáján az asszonyok az egyik kereszthez mentek „Jézust siratni". Húsvét hajnalán Dunántúl sok közösségében a temetői, faluvégi vagy határbeli keresztekhez mentek fohászkodni, „Jézust keresni". Rendkívül eleven, különösen figyelemreméltó, gazdag szokás volt ez a Rábaköz falvaiban. Az áldozócsütörtök előtti három nap kereszrjáró napok néven ismeretes. A szokás középkori hagyomány maradéka. Bálint Sándor szerint annak emlékére tették, hogy Krisztus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére.

33 Ilyenkor pappal vagy pap nélkül keresték fel a kereszteket, ahol imádkoztak, énekeltek. Többnyire a jó termésért, az ehhez szükséges feltételek megadásáért könyörögtek. Vöröstón ilyenkor a barnagiakkal közösen felváltva mentek mindkét faluba, s ugyanezt tették az aszófőiek az örvényesiekkel, évente fordított sorrendben. Magyarpolányban a falubeli kereszteket naponként, váltva keresték fel, az egyik kertben állónál például esőért fohászkodva. Ahol egy falun belül több kereszt volt, ott a körmenettel évente felváltva mentek eléjük. Sok helyen Űrnapján a közösségi területeken álló falubeli kereszteket is felvirágozták. A falvak egy részében pedig a falu központjában lévő keresztek mellé állították fel az úrnapi sátrakat is. Halottak napján a temetői keresztet díszítették fel virágokkal, s égettek előtte gyertyát, emlékezve a távolban nyugvókra. Ez a szokás az I. világháborút követő időben terjedt el és bontakozott ki széles körben, állapította meg róla Bálint Sándor. Voltak egyéb alkalmak is, amikor ugyancsak felkeresték a feszületeket és imádkoztak mellettük. így például Vöröstó német lakossága Mária hónapjában, májusban, hetente meghatározott napokon, a plébános vezetésével, a Mindenszentek litániáját mondva vonult a keresztekhez és a Kálváriára, esőért fohászkodva. Magyarpolányban nagy szárazság idején a plébános vezetésével a falu egyik keresztjéhez ment a nép, ahol térden állva esőért könyörögtek. Más falvakban az emberek ugyancsak közösen könyörögtek esőért a falubeli kereszteknél. A feszületeknek azonban mágikus erőt is tulajdonítottak: úgy vélték, hogy szentelményi erejüknél fogva megvédik a határban a termést, a szőlőt, megóvják a közösséget a gonosztól, elhárítják a bajt például a keresztúton vagy a faluvégen. Ahol álltak, védelmi erejű mágikus teret képeztek maguk körül. Felhasználták őket a népi gyógyításban, gonoszűzésben, betegségek távoltartásában egyaránt.

34 A szobrok elé népünnepüket megelőzően virágot helyeztek el, de előfordult, hogy ilyenkor az egész közösség ünnepelt, lévén a nap a falu fogadott ünnepe, így Magyarpolányban, Szent Flórián napján a szent szobrát virágfüzérekkel díszítették fel és előtte a Mindenszentek litániáját mondták el. Imádkoztak, énekeltek, majd misehallgatásra a templomba mentek. Sarródon Szent Rozália napján részt vettek a szentmisén, emlékezve a szentnek a pestis, majd a kolerajárványok idején a közösségért való közbenjárására.