F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói
reszten csak a lepel látható, míg a kereszt tövében a Fájdalmas Anya tartja ölében halott Fiát. Előfordul azonban a feszület tövében elhelyezkedő Piéta, a feszület három mellékalakkal, továbbá a kereszt lábazatában a két angyal által őrzött Szent Sír, a halott Megváltóval. Tehát a két utóbbi típus esetében Krisztus kétszer is megjelenik ugyanazon az ábrázoláson. Ugyanakkor vannak olyan feszületek, ahol a kereszt tövében egyes, a közösség élete szempontjából fontos segítőszent vagy szentek jelentek meg, illetve az állíttatok védőszentjei: például Szent Vendel, Szent Flórián, védőszentként Szent Anna, Szent József stb. Kissé leegyszerűsítve elmondható, hogy az 1800-as években készült feszületek egyszerűbbek és mértéktartóbbak, míg az 1900-as évek alkotásai cifrábbak, zsúfoltabbak. 20 Az ábrázolás, az alakok megjelenítése és a kivitelezés alapján ezeket a feszületeket egy-egy időszakaszhoz köthetően, csoportokba tudjuk rendezni. Erre a csoportosításra a legkitűnőbb példát Réthelyi Jenő szolgáltatta. 21 Az első csoportba a 19. század első harmadában — a Dunántúlon nagyrészt homokkőből készült — feszületek tartoznak (62-63. kép). Ez az anyag nagy lehetőséget adott az alkotóknak a művészi megformálásra, amelyet elsősorban a korpusz: a fej, a kéz és a lábak tartásának megmintázásával juttathattak kifejezésre. Ezek a Krisztus a kereszten ábrázolások igen sokfélék, fantáziadúsak, nemegyszer drámai erővel hatnak a szemlélőre. Ugyanez mondható el Mária megmintázásáról is. Mozgalmasságot fejez ki a test tartása, a ruha redőzete, a fej- és vállkendő aláhullása. Több helyen könnyeket is faragott a mester az arcra (például Szentbékkálla, Szentjakabfa, Balatoncsicsó). Ezek a Mária- arcok rendkívül változatosak: fájdalmat, megdöbbenést, csodálkozást, félelmet, csendes szomorúságot sugároznak. Mintha egy-egy helybéli asszony kőbevésett alakját látnánk bennük. A keresztek felirati mezője általában finom vonalkákkal keretezett. Ebben az időszakban készült a legtöbb szobor is, bár még a 19. század második feléből is ismeretes szoborállíttatás. A szobrok, ugyanúgy, ahogyan a feszületek mellékalakjai, mozgalmasak, dús ruharedőzettel, kifejező arcokkal. A második csoportba tartozó feszületek a 19. század második felében készültek. Ezeken egyfajta „barokkos"-nak nevezhető jellegzetesség figyelhető meg: lebegő ruha, bő redőzetű lepel, kendő, hajlott testtartás, díszes keresztpárkány és változatos végződésű keresztszárak. A harmadik csoport tagjai a 19. század végén és a századfordulón keletkeztek. Egységes jellegüket már elveszítették, más-más különböző díszítés, továbbá erőteljes historizáló vonások, az egyes neo-irányzatok hatásai figyelhetők meg rajtuk, így például neoromán félkörívek, neogót csúcsívek, fogazott keretezés, rozetták, ívek, széles párkányok, kicsi, gótikus pillérek stb. Mária általában csúcsíves vagy sima, vízszintes záródású szoborfülkébe került. Többnyire teljes szoborként állították a kereszt tövébe. Az előzőekkel szemben azonban ez a Mária nélkülözi a mozgalmasságot, mereven előre tekint, ruhája sima, s eltűnt változatos arckifejezése is. Maguk a keretelő felületek mégis díszesek lettek, rendkívül változatossá váltak (például a keresztszárak végződései).
