F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói

Tihany). Ez a folyamat hasonló lehetett a templomok helyzetéhez, amelyeknek jelentős része a Balaton-felvidéken eredetileg sövényfalú volt, s csupán a 18. század végén, 19. század elején épültek újra szilárd anyagból.

17 A fából készült keresztekből néhány még ma is látható. A Dunántúlon lényegesen kevesebb maradt meg, mint az Alföldön. Ezekre a fa keresztekre a korpuszt festett pléhből, bádogból készítették, síkban ábrázolva az Üdvözítőt, de a tisztán öntöttvas korpusz is előfordult. Általában elmondható, hogy a feszületek anyagául tájanként azt használták fel, amihez a legkönnyebben, legolcsóbban hozzájutottak, ami az állíttatok környezetében alapanyagként megtalálható volt. így a Bakonyban, a Balaton-felvidéken a homokkő, Keszthely környékén, a Rezi és Várvölgy (Zsid) kőbányáiból kikerült pliocén kori kvarchomokkő (fehérkő) és permi vörös homokkő (vöröskő),

18 hasonlóan Balaton-felvidék más településeihez. Nyugat-Dunántúlon szintén inkább követ alkalmaztak (például Fertőrákos kőfejtőjéből), Dél-Dunántúlon a homokkőé, majd a márványé volt az elsőbbség, de itt is és Dunántúl egyéb területein is előfordult az öntöttvas. Észak-Magyarországon, különösképpen Ózd környékén, a különböző vasgyárak megindulásával ez utóbbi vált az uralkodó anyaggá. Az Alföldön a fa és a kő egyaránt előfordult. Természetesen, amint már utaltunk rá, korszakonként változott a feszületek anyaga, összefüggésben a közösségek gazdasági kondíciójával. A dunántúli keresztek a 19. század első felében döntő többségben homokkőből készültek, a 19. század második felében megjelent a műkő, a márvány, egyes közösségekben pedig — főként a németeknél — az öntöttvas. Jellemző azonban, hogy még a 20. században készült feszületek esetében is a kőből lévők voltak többségben. Észak-Magyarországon a 19. század első felében fából és kőből, míg a század második felében öntöttvasból emelték őket. A 20. század első felében ismét visszatértek a kőhöz, de egyes közösségekben az öntöttvas maradt az uralkodó (Ózd környéke). Az Alföldön a 19. század első felében hangsúlyos volt a fa, valamint ritkábban a kő alapanyag, míg a század végén a műkő vált általánossá. Mellette azonban fa kereszt és öntöttvas korpusz kombináció is létezett. Dunántúlon szintén megtalálható ez a fa+öntöttvas, illetve kő+öntöttvas vegyes megoldás. A szobrokat a 18. századtól a 20. századig csaknem kizárólag kőből készítették, a 18. században elsősorban homokkőből. Forma, ábrázolás, felirat, tartozék A kereszteken a megfeszített Krisztus ábrázolása az általános. Ezeknek a feszületeknek jelentős része azonban mellékalakkal, sőt alakokkal is rendelkezik. Ismeretes, hogy Európában a 12. századtól ábrázolták mellékalakkal, illetve mellékalakokkal a feszületeket, amelyek száma a középkor végéig szinte változatlan maradt.

19 A falvakban a kereszt tövébe általában Mária fájdalomtól megtört alakját állították (62-63., 66-67. kép), vagy pedig az Istenanyát, melléje pedig János evangélistát és Mária Magdalénát. Ezeken kívül ismeretes olyan ábrázolás is, ahol a ke-