F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói

1. Engesztelő keresztek: valamely erőszakos halál helyszínén állították őket, köz- és magánterületen egyaránt előfordulnak. 2. Emlékkeresztek: többnyire történelmi események (például háborúk) vagy a közösség életében történt sorsfordító pillanatok emlékére (például kivándorlás) állították őket, általában közterületen. 3. Hálakeresztek: valamely bajból, betegségből, veszedelemből való megmenekülés után emelték, többségében közterületeken, de előfordulnak magánterületeken is. 4. Fogadalmi keresztek: szorosan kapcsolódnak a hála keresztekhez. Valamely sorsfordító esemény hatására vagy ilyen eseményt követően tett fogadalom eredményeként állították, többségüket ugyancsak közterületen, de megtalálhatók magánterületen is. 5. Óvó, védő keresztek: többnyire az utak mentén, vagy az útkereszteződésben állók tartoznak ide, amelyek a néphit szerint bajelhárítók, gonoszűzők, a rosszat távol tartók és védelmezők egyszerre. A határbeli és szőlőbeli keresztek többsége ebbe a csoportba tartozik, köz- és magánterületen egyaránt előfordul. 6. Isten dicsőségére állított keresztek: többnyire a templomkertekbe, egy-egy jómódú család által emeltetett kereszt tartozik ide. Ezek figyelmeztetők is voltak, az egyazon vallási közösségek tagjait küldetésükre emlékeztették. A szobrok elenyésző kivétellel falvakban, közterületeken találhatók. Fogadalomból és hálából, valamint figyelmeztetésképpen és védelmi célzattal állították őket. Közterekre: például Szentháromság-szobor, szomorkodó vagy gondolkodó Krisztus, Immaculata, továbbá egyes szentek szobrai. Épületek közelébe: például Szent Flórián a tűzoltó szertárak mellé, Szent Donát, Szent Orbán a szőlőhegyi présházak közé. Hidak mellé, malmok közelébe: például Nepomuki Szent János. A védelmi funkcióval készült szakrális ábrázolások alapja általában az illető szent legendájával és kultuszának divatjával függ össze: például Szent Rozália, Szent Hórián, Szent Donát, Szent Orbán, Szent Vendel, Nepomuki Szent János. Ugyanakkor a szobrok állíttatásának indítékában meghatározó volt a közösség életformája, gazdálkodásának szerkezete, uralkodó termelői tevékenysége és gazdasági értékrendje is. Például az elsősorban állattartó közösségekben gyakori Szent Vendel szobra (Jászság), míg a túlnyomórészt szőlőművelésből élők Szent Donátnak, Szent Orbánnak állítottak emléket. A 18—19. században egyes közösségekben a különösen gyakori tűzvészek elhárításáért, a védelem biztosításáért állíttatták fel közterületekre — a 18. században, német közvetítéssel uralkodóvá vált kultusznak megfelelően — Szent Flórián szobrát. Az alapot Hórián legendája szolgáltatta. Ugyanígy, a 18. századtól Szent Rozália vált a járványok (pestis, kolera) elleni védelmezővé, közbenjáróvá. A be-