F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Entz Géza: Egyház és műemlékvédelem a két világháború között

kori épület helyreállítása a húszas évek folyamán, például Szegeden a Demeter templom tornya, Feldebrőn a 11. századi plébániatemplom, Budán a domonkos templom tornya. Ezután következtek a harmincas évek ásatásokkal előkészített, illetve kísért igen jelentős munkái Székesfehérvár királyi bazilikájában, Óbudán, Visegrádon és főként Esztergomban, a királyi palotákban. Ezek egyedi fontosságukon túl megtették az első döntő lépéseket a történeti Magyarország föld színéről évszázadokra eltűnt művészeti és művelődési központjainak feltárására és bemutatására. E munkák a helyreállítások korszerű módszereinek kialakításában és meghonosításában is példamutató eredményeket értek el. A nagyszabású feladatok megoldásában kiemelkedő szerepet kaptak a magyar műemlékvédelem vezetőinek szoros olaszországi kapcsolatai. A helyreállítások módszerében már határozottan megjelent a tudományos kutatás igénye, amely mind erőteljesebben vonta be a forrásés helyszíni kutatás kifejlesztését. Megjelentek az első korszerű feldolgozások az ország román kori emlékeiről, a főváros műemlékeiről, az ország kastélyállományáról, az esztergomi Keresztény Múzeum gazdag történeti és művészeti gyűjteményeiről, előrevetítvén a magyar műemléki topográfiai munkák szükségességének és halasztást nem tűrő megindításának követelményét. Az óbudai katonai amfiteátrum feltárása és bemutatása, a szombathelyi, savariai császári palota ásatása és feldolgozása jelentős római kori építészeti alkotásokat vontak be a hazai műemlékvédelem működési körébe. A középkori művészi központok feltárása mind a műemlékvédelem, mind a hazai építészet és művészettörténet számára új, igen lényeges távlatokat nyitott. Az áttörést e szempontból a székesfehérvári és főként az esztergomi munkák jelentik. Mindkettő a harmincas években meglepően gyorsan végrehajtott és magas színvonalú, ma is mintául szolgáló teljesítményt nyújtott. Mindkettő korai román stílusú egyházművészetünk kulcsfontosságú példája. Nemcsak önmagukban és hajdani művelődési szerepükben jelentősek, hanem keletkezésükben és hatásukban is. Egy csapásra rávilágítottak a magyarországi román kor alig ismert, európai értékű kezdeteinek korszakára, a királyi hatalom és a korabeli egyházi szervezet példás kulturális együttműködésére. Ez utóbbi a feltárás és a helyreállítás műemléki gyakorlatában ugyancsak lényeges szerepet játszott, és annak sikerét hathatósan elősegítette. A két hatalmas feladat megoldása méltó emléket állított Szent István 800 éves halála évfordulójának valamint az első magyar király születése és nyugvóhelye tiszteletének. Az államalapító uralkodót és korát megörökítő, terjedelmes három kötetet magában foglaló emlékkönyvet maga az esztergomi érsek szerkesztette, tanulmányait a korszak legilletékesebb szakemberei írták. Az esztergomi királyi, majd érseki palota feltárásával és helyreállításával kapcsolatos szellemi és gyakorlati munkában Lepold Antal prelátus kanonok végig együttműködött a műemlékvédelem kiváló vezetőivel: Gerevich Tiborral és Lux Kálmánnal. Gondos kutatás alapján megírta az említett emlékkönyvben István király ikonográfiáját és születése helyének történetét. A székesfehérvári, Szent István alapította Mária- bazilika feltárását és konzerválását nagyrészt az akkori megyéspüspök megértő támogatása tette lehetővé. Az 1930-as évek két kiemelkedő értékű műemlékvédelmi munkája nemcsak szigorú szakmai, hanem az állam és az egyház gyümölcsöző kulturális együttműködése szempontjából is követendő és fejlesztendő példájaként tartható számon.