F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota déli épülettömbjének feltárása

tekén pedig a felső udvar nyugati szárnyának termeihez csatlakozó l-l szobát építettek. Ezeknek a szobáknak a keleti feléből választották le az első és a második emeletet összekötő, új hátsó lépcsőházat. Az első emeletre ezen a részen alighanem egy kis falépcsőn át lehetett feljutni, amelyet a műhely leválasztott déli felében helyezhettek el.

33 A másodikról a harmadik emeletre valószínűleg egy csigalépcső vezetett tovább, amely a fölső udvar délnyugati helyiségének újonnan felfalazott délnyugati sarkába került.

34 Átboltozták a műhelyből a nyugati toronyba vezető folyosó alépítményét is. Az átépítések után a déli palota éppolyan alárendelt szerepű maradt az északiakhoz képest, mint volt a második periódusban. Az épület funkciója lényegében nem változott, még a műhely is tovább működött ötvösműhelyként.

35 A déli palota körzetében a harmadik periódusban egyetlen teljesen új épületet emeltek: az alsó fogadóudvar peremén, a déli palota előtt egy részben fedett, kőből épült tribün készült.

36 A tribün alapfalaiba az északkeleti palota reneszánsz loggiájához készült balluszterbábok törött, rontott példányait falazták be. A tribün déli oldalánál vörösmárványból és durva mészkőből álló kőfaragó-sittréteget találtunk. Ezek a jelek arra vallanak, hogy a közvetlen közelben volt a Mátyás-kori palotaépítkezés egyik kőfaragóműhelye. A harmadik periódus datálását régészeti leletek nem igen segítik, mindössze a déli hátsó lépcsőház bontási rétegéből előkerült Albert és I. Ulászló-kori pénzek adnak egy meglehetősen tágan értelmezendő terminus post quem adatot. Ennél pontosabb datálást tesznek lehetővé az átépítés során használt kőfaragványok, téglák és a habarcs, amelyek teljes mértékben párhuzamba állíthatók az északkeleti és északnyugati palota 1476—1490 közötti, Mátyás-kori átépítésén használt kőfaragványokkal és építőanyagokkal, tehát a déli palota átépítése is bizonyíthatóan szerves részét képezte a palotaegyüttes kései, Mátyás-kori átépítésének. Valószínű, hogy a Jagelló-korban bővítették ki a palota vízvezetékét. Ekkor épült újjá a déli palota szomszédságában álló ferences kolostor,

37 és a palota vízvezetékéből egy favályús csatornát alakítottak ki a kolostor felé. Emiatt meg kellett növelni a vezeték vízhozamát, amit egy újabb forrásig kiépített vezeték bekötésével oldottak meg. A déli palota pusztulása A pusztulás az 1544-es török foglalás

38 után indult meg. A palota tetőszerkezeteit tűzvész pusztította el, majd megkezdődött a falak leomlása. A falak között a 16— 17. században legfeljebb ideiglenesen húzta meg magát néhány ember, mindössze a felső udvar délnyugati épületéből került elő egy, talán a török korra datálható kemence, és ennek közelében, a dongaboltozatos helyiség déli falán kívül találtunk jelentősebb török kori leletanyagot. Reinhold Lubenau 1587-ben már csak romokat látott a palota területén.

39 Valószínűnek tűnik, hogy az általa említett mély pince a déli palota nyugati tornyának pincéje lehetett.