F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota déli épülettömbjének feltárása

minden bizonnyal értékes dolgok raktározására használták. Amennyiben a műhely volt a pénzverde, úgy ezt a tornyot kell a tárnokháznak tartanunk. Ebben a periódusban készült el a palota vízvezetékrendszere (15. kép). A déli palota felett feltárt szakaszon érkezett meg a hegyről a favályús vezeték, és torkollott bele a palota fölötti kővályús övcsatornába. Magába a déli palotába nem vezették be a vizet. A déli palota mind méreteiben, mind elrendezésében, mind pedig részletformáiban messze elmarad a palotaegyüttes reprezentatív északkeleti és északnyugati épületeitől. Nyilvánvalóan nem reprezentatív céllal, nem az uralkodó és közvetlen környezete számára, hanem az udvar népének, a palota elöljárójának és a pénzverdének épült. A déli palota második periódusának datálását régészeti leletek teszik lehetővé. Elsősorban a déli hátsó lépcsőházhoz kapcsolódó feltöltési és építési rétegekben talált I. Lajos szerecsenfejes dénár, hamis Mária dénár és Zsigmond parvus az építkezést a 14. század utolsó másfél évtizedére, 1400 körűire keltezi. Ez a keltezés egybevág az északkeleti palota második építési periódusának datálásával is.

28 Nem zárható ki teljesen ugyan, hogy ezeket a nagy építkezéseket még I. Lajos uralkodásának utolsó éveiben kezdték el, de a munkálatok nagy része — úgy tűnik a déli palotának a teljes felépítése már Zsigmond király uralkodásának idejére esik. Zsigmond egészen az 1405—1408 körüli időpontig Visegrádon tartotta hivatalos székhelyét.

29 IV. Károly császár fiának, uralkodása viharos első felében már csak politikai okokból, tekintélyének megteremtése miatt is szüksége lehetett egy reprezentatív, uralkodóhoz méltó rezidenciára, így aligha csodálkozhatunk azon, hogy az ifjú király ezekben a zavaros időkben sem sajnálta a pénzt a nagyszabású visegrádi palotaépítkezésektől. A harmadik építési periódus A palotaegyüttest érintő Mátyás-kori átépítések a déli palotára is kiterjednek. Az északkeleti palotához hasonlóan itt szintén alig emeltek új épületszárnyakat, de a régieket jelentősen átalakították. A felső udvar északi szárnyában egyetlen nagy termet alakítottak ki, délkeleti sarkában nagy kandallóval.

30 Kétségkívül ez volt a déli palota legreprezentatívabb tere, de az egész palotaegyüttesben elfoglalt rangját jól mutatja, hogy nagy kandallója jóval egyszerűbb formálású az északkeleti és az északnyugati palota összes Mátyás-kori kandallójánál. A délkeleti épület déli földszinti termét átboltozták, kicserélték az ablakkereteket és lebontották az épületrész lépcsőházát. Ezzel egyidőben ajtóval zárták le a délkeleti és délnyugati épületet elválasztó folyosó déli, és talán az elpusztult északi végét is, ami valószínűleg annyit jelent, hogy a folyosót lefedték, és a délkeleti illetve a délnyugati épületet összeépítették.

31 Újjáépítették a nyugati épületszárny csigalépcsőtomyát,

32

beboltozták a szárny alépítményének nagy pincéjét. A legjelentősebb átalakítások a műhelyhez keletről kapcsolódó kis világítóudvart érték. Az udvart, a benne álló árnyékszékcsoportot és az udvarból nyíló lépcsőházat megszüntették. Az udvarocska helyén a földszinten egy dongaboltozatos termet alakítottak ki, amely a műhelyhez kapcsolódott, az emele-