F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Buzás Gergely: A visegrádi királyi palota déli épülettömbjének feltárása

két kőépületet hagyták meg, de azok közül is az északit szinte teljes mértékben átépítették. Az új déli palota — Anjou-kori elődjéhez hasonlóan — három szinten rendeződött el. Az épülettömb magját a felső szint kis, zárt udvarát három oldalról körülfogó egységek alkották. Az udvar keleti felét támfal határolta. Az északi szárnyat két nagy terem töltötte ki. Az egyikből fahíd vezetett a palotakápolnába, a másikból valószínűleg egy hátsó lépcső a kápolna teraszára.

20 Az udvar déli oldalán két épület emelkedett: a keleti, az emeletes Károly Róbert-kori kőház (11. kép), amelyet — úgy tűnik — nem értek nagyobb átalakítások. A tőle egy fedetlen folyosóval leválasztott délnyugati épületrész foglalta talán magába a konyhát és a sütőházat.

21 A két ház közötti folyosó egy hátsó déli udvarra vezetett. A középső udvar nyugati felét egyetlen szárny foglalta el. E szárny két szint magas alépítménye lenyúlt a palota középső teraszának szintjéig. A legalsó szintet egy raktárnak használt nagy pince foglalta el, amelyből két fiókpince nyílt Az első és a második emeletet kétkét teremre osztották.

22 Valószínűleg lehetett egy harmadik emelet is —, a fölső udvar szintjéhez képest első emelet — de erre semmilyen bizonyítékunk sincs. A fölső udvar nyugati és északi szárnyát egyetlen árnyékszékcsoport szolgálta ki, a két szárny csatlakozási pontjánál. A nyugati szárny emeleteit az északnyugati sarokhoz kapcsolódó csigalépcsőtorony köthette össze, egyben ez lehetett a palota középső teraszáról a fölső udvarba vezető legfontosabb megközelítési útvonal is.

23 Erre a középső teraszra lejtős földút vezetett fel a palotaegyüttes középtengelye irányából. Valószínűleg ez az út a teraszról észak felé fordulva haladhatott tovább a palotakápolna kapujához. A teraszt kelet felől a fölső udvar már említett nyugati szárnyának alépítménye, nyugat felől egy földrézsű, észak felől pedig egy földszintes műhelyépület határolta. A műhely északkeleti sarkában egy nagy kemence állt,

24 északi homlokzatát árkádív törte át. Ez a műhely lehetett az új pénzverde (13. rajz), az legalábbis bizonyos, hogy színesfémmegmunkálással foglalkoztak benne, és I. Ulászló korában hamis pénzt is vertek itt. Ennek a pénzverdének a hulladékát: csíkokra vágott és földarabolt rézlemezeket, kerekre kalapált éremlapkákat és kivert hamis dénárokat a műhelyen belül, egy cölöplyuk oldalába becsúszva találtuk meg. A műhelyből néhány lépcsőfok és egy ajtó vezetett a tőle keletre lévő kis zárt világítóudvarba, amelynek déli felét egy hátsó lépcsőház (16, rajz) foglalta el.

25 A lépcsőházban egy rövid lépcsőszakasz nyugat felé, a műhely felett végighúzódó folyosóhoz vitt, amely a középső teraszt keletről lezáró épületszárny első emeletére vezetett.

26 A hátsó lépcsőház másik, keleti szakasza felment a felső udvar délnyugati, általunk konyhának feltételezett épületébe, és ezen a lépcsőn át lehetett megközelíteni a palota déli végének nagy árnyékszékcsoportját, amely az említett kis déli világítóudvar délkeleti sarkában helyezkedett el.

27 A műhely délnyugati sarkából egy folyosón át lehetett elérni a palota legalsó szintjéről induló nyugati tornyot. Ez a toronyépület a palotaegyüttes déli határolófalának közepén emelkedett. Földszintjén nem volt bejárata, csak az első emeletről, a műhelyen keresztül lehetett bejutni. Déli felét a lépcsőház foglalta el, északi felében szintenként egy-egy terem volt. Legalul egy igen mély, ablaktalan pince helyezkedett el, felette valószínűleg három szint emelkedett, bár kétségtelen bizonyítékaink egyelőre csak két szint létezésére vannak. Ezt a jól őrizhető, a műhellyel — és csak a műhellyel — szoros összeköttetésben lévő tornyot