F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Simon Zoltán: Ismeretlen erődítés a füzéri őrhegyen

remétől a hegyoldal meredeken esik lefelé. Keleten a hegygerinc irányában az árok és a sánc elmosódott. A plató szintjétől 2 méterrel lejjebb karimaszerű perem húzódik a hegycsúcs körül. A plató területe 0,35 hektár, az erődítés teljes területe a sáncokkal együtt 1,5 hektár (60 x 50 m). A geodéziai felmérés hiányosságai (a hegyoldal szintviszonyai hiányosak) objektív akadályoknak köszönhetőek, hiszen a vár területén nem irtották ki a teljes erdőt, s a bozótot is csak a sánc külső pereméig (sokszor még addig sem) vágták ki (10. rajz). A tereprendezéssel kapcsolatban lehetőségünk nyílt leletmentést végezni. Egynapos munkával két árokban vizsgálhattuk meg a területet, s gyűjthettünk leletanyagot. Az egyik vizsgált terület a plató szélesebb része volt, ahol nagyjából észak—déli tengellyel, 8 méter hosszan nyitottunk 1 méter széles árkot, melyben átlag 40 cm mélységig jutottunk. A fekete, zsíros humuszban rétegződés nem mutatkozott, az elért mélységben hatalmas, szabálytalan sziklatömbök bukkantak elő. Építménynek semmilyen nyomát nem találtuk, viszont sikerült szert tennünk némi leletanyagra. Az igen kevés és jórészt jellegtelen, oldal- és fenéktöredékekből álló kerámiaanyagból három csoportot sikerült elkülönítenünk. Közülük a legkisebb mennyiségű (2 db): őskori kerámia. E két kerámia töredék közül is az egyik, egy vörös anyagú, rosszul kiégetett, durva, vastag falú, jellegtelen oldaltöredék csak feltételesen sorolható ebbe a csoportba. A másik darab ugyancsak kisméretű oldaltöredék. A kopott, szürke anyagú, vékony falú példány felső részén elmosódott, sűrű bordázat látható. Az edénytöredék az újkőkorból származik, feltehetően a bükki kultúra hagyatéka.

3 A következő, legnagyobb tételt (13 db) kitevő csoportba 13. század végi — 14. század eleji kerámia tartozik. Sajnos ez is igen apró, s jórészt ugyancsak jellegtelen oldal- és fenéktöredékekből áll. Szinte kizárólag vörös anyagúak, mindössze 1—1 apró szürke és fehér anyagú található köztük. Tapintásuk közepesen durva, vastag faluk többnyire jól kiégetett. A két előkerült peremtöredék erőteljesen kihajló peremű edények darabjai. Mindkét esetben a peremnek csak a felső része maradt ránk, a nyakrész hiányzik. Míg az egyik peremtöredéket markáns élek határolják, külső síkját szinte függőlegesen képezték ki, a másik darab formái lekerekítettebbek, az elvékonyodó külső szél kisebb vastagodással hajlik a nyak felé. Három oldaltöredéken fedezhetők fel díszítőmotívumok. Két kisebb darabon csigavonal, egy valamivel nagyobb méretűn pedig hullámvonal részlete található. A vonalak sekélyek, nem mélyülnek markánsan az agyagba. Az utolsó, nyolc darabból álló kerámiacsoport ugyancsak középkori, azonban élesen elüt az imént ismertetettől. A csoport négy tagja vörös, négy tagja pedig fehér anyagú. A töredékek falán jól látható, hogy ezek nem kézikorongon készültek. Faluk jóval vékonyabb, anyaguk finomabb az előbb tárgyalt csoporténál. A csoportban mindössze egy darab képviseli a peremeket, az egyik oldaltöredéken pedig halvány bordázat látszik. A perem vörös anyagú, igen kicsiny töredék. Erősen kihajló edényperem, melynek külső szélét lépcsőzetesen képezték ki. Említésre méltó egy hófehér anyagú, finom, vékony falú töredék, mely feltehetően egy korsó vállrésze. Jellegzetessége, hogy igen markáns hurka húzódik rajta. A kerámialeletek e harmadik csoportját a 15. századra datálhatjuk(ll. rajz).

4