F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

TANULMÁNY - Szekér György: Demetrius lapicida. Egy pécsi kőfaragó mester az 1500 körüli időkből

szög is, mely szög a székesegyházi és a domonkos kolostori boltozat alaprajzi hálózatának fontos meghatározója. A csomópont, mely két emelkedő borda átfutó 60°os kereszteződése, azonban nem illeszthető be a székesegyházi szentélyboltozatba, ott nem fordul elő ilyen csomópont. Ha a székesegyházhoz tartozott, akkor csak a feltételezendő hosszház-főhajóboltozat része lehetett. A hosszház főhajóboltozatárói is pontos képet ad a Schmidt-féle felmérési rajzsorozat. A rajzokon egyértelműen egy későbbi fiókos dongaboltozatot ábrázolnak, mely mint „felület-szerkezet" érzékletesen jelentkező különbséggel eltér a késő gótikus „összetett vonal szerkezetként" értelmezhető szentélyboltozattól, ahogyan ez a különbség jól látszik a Schmidt-féle hosszmetszeten is.

35 A hosszház dongaboltozatának gerincvonala egyenes, míg a szentélyboltozat, sorolt csillagháló jellegének megfelelően, a három boltmező és a szentélyzáródás feletti negyedik önálló záradékkal rendelkezik, a gerincvonal pedig íves szakaszokból, tört vonalban alakul ki. Ez a későbbi dongaboltozat, mely az 1882. évi bontásig állt fenn, Boros László szerint Nesselrode püspök idején a hódoltság utáni nagy helyreállításkor készült, 1720 körül.

36 A Boros László által hozott adatok valóban nagyarányú építkezésről tanúskodnak, kérdés az, hogy ez kiterjedt-e a főhajó boltozatára, vagy csak a tetőzettel és a toronnyal kapcsolatos. Henszlmann több helyen közli a pécsi székesegyház alaprajzat,

37

melyen a főhajóboltozatnál az 1882-ig fennállt dongaboltozattól eltérő ábrázolás jelenik meg (9. kép). Itt ugyanis a szentély boltozatjelölésének megfelelő rajztechnikával, vonalkezeléssel ugyancsak jelöl egy hálózatot, mely, ha kiegészítjük a „félbevágott" sémát, szintén valamilyen összetett bordarajzolatra mutat. Sajnos a szentélyboltozat rajza, mely bár hasonlít, azért lényeges tévedéseket is tartalmaz (amin nem lehet csodálkozni hiszen egy bonyolult — 16—20 m magasan lévő — térbeli rajzolat alaprajzi síkra vetítése igen pontos megfigyelést igényel), így a hajóboltozat „hálórajzolatát" is csupán jellegében lehet pontosnak elfogadni. Erre a Henszlmann-féle rajzolatra viszont ráillik csomópontunk. Mit jelent ez? Látta volna még Henszlmann a hajó késő gótikus (a donga előtti) boltozatát? Vagy nem is saját felmérés, hanem átvett rajz, korábbi felmérés vagy vázlat? Ilyenek lehetnének például a Krammer János (1783—1786)

38

és Buck József (1805)

39 által készített rajzok, amelyek még az 1807-es Pollack Mihály-féle építkezések előtt születtek. A Pollack nevéhez fűződő építkezésnek egyértelmű kiváltó oka az épület rossz szerkezeti állapota volt, ez indokolta a kulisszafalak irdatlan tömegét. Lehetséges, hogy éppen ekkor kellett a főhajóboltozatot a késő gótikus bordás boltozatról fiókos dongára cserélni, s megengedhető az a feltételezés is, hogy ez, a Pollack-féle homlokzatokról ismert, általuk sugallt „lelkület" őrizte meg, „mint félretett ereklyét" a meglepően jó állapotú csomópontot. Ha a csomópont így megfejtett provenienciája tévedés lenne is, egy valami biztos, az, hogy a székesegyházban lévő szentélyboltozat és a domonkos templom hajóboltozata mellett volt még legalább egy hasonló méretű és színvonalú boltozat Pécsett. Hozzájuk kapcsolódik egy negyedik emlék is, mely Demeter mester és „köre" munkái közé sorolható a városban, mégpedig a Mindenszentek plébániatemploma-