F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

TANULMÁNY - Szekér György: Demetrius lapicida. Egy pécsi kőfaragó mester az 1500 körüli időkből

Szekér György DEMETRIUS LAPICIDA Egy pécsi kőfaragó mester az 1500 körüli időkből A középkori Pécs, melyet a pécsi püspök és káptalan birtokolt, az adott mezővárosi rangnál jóval fejlettebb volt. Oláh Miklós figyelmét a „nagyszámú, nemegyszer látványosságszámba menő, egyházi létesítménye" ragadta meg. A Püspökvár a benne lévő palotákkal; a Szent Péter székesegyház, az oldalához épült kápolnákkal (délen, nyugat felé a Corpus Christi, északon, középen a Fájdalmas Szűz, tőle nyugatra a Szent Imre kápolna); a székesegyházi káptalan; a székesegyháztól egykor északra álló Aranyos Szűz kápolna és a nyugaton emelkedő Szent János társaskáptalani templom; a város négy plébániatemploma: a Mindenszentek, a Szent Bertalan, a Szent Benedek és a Szent István templomok; a négy koldulórend öt kolostora: a Szent Ferenc ferences, a Szent Tamás domonkos, a Szent László karmelita, a Szent Ágoston ágostonos és a Szent Lélek domonkos apácakolostor. Ide tartoznak még az ispotályok, az 1367-ben alapított egyetem (mely nem érte meg a 15. századot), a domonkos kolostorban működő schola maior, a tettyei villa, a kanonoksor házai és a város többi épülete mind-mind e fejlettségről tanúskodnak.

1 A napjainkban folyó kutatások nyomán ez a felsorolás egyre inkább konkrét elemekkel gazdagodik. A város délkeleti szélén, a Munkácsi utca 8. sz. ház udvarában az 1987 óta Kárpáti Gábor régész vezetésével végzett feltárások a középkori domonkos kolostor jelentős maradványait hozták felszínre. A kolostor épületei 1500 körül

2 gazdag építészeti kialakítást nyertek. A munkák kezdete az 1491. augusztus 29-i generálisi rendelkezéssel függhet össze, mely a kolostorban őrzött Szent Vér ereklye számára kápolna építésének "azonnali" megkezdését is előírta.

3 Az ekkor készült részletek közül, az előkerült kőfaragványok alapján (3-4. kép) a főhajó gazdag rajzolatú boltozatát rekonstruálni lehetett

4 (7. rajz). Ez a boltozat rajzolatában és részleteiben megegyezett a pécsi székesegyház 1882 előtt elbontott késő gótikus szentélyboltozatával (6. a-b. kép), így valószínű, hogy készítőik is azonosak voltak (8. a-b. rajz). A pécsi székesegyház egykori boltozatainak kérdését eddig a művészettörténeti szakirodalom elhanyagolta, pedig nemcsak a délmagyarországi—szlavóniai régió, hanem az egész késő középkori magyarországi művészettörténet szempontjából kulcsfontosságú. A székesegyház 1882. évi „átépítése előtt" a szentély főhajóját késő gótikus sorolt csillagháló boltozat fedte, melyet lebontottak. Formájáról a korabeli fényképek és a pontos — bontás előtt végzett — műszaki felmérések, az alaprajzi vetületek valamint a hosszmetszet hiteles képet adnak.

5 A boltozat rajzolata olyan, 1500 körüli fejlett