F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

HÍREK - A magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának működése 1990-92-ben (Sisa József)

rekonstrukció továbbra is késik. A gyűjteménygyarapítás lehetőségei jobbak, rrünt más múzeumokban. A ma látható kiállítás már csak két évig marad meg, utána jelentősen kibővítve újrarendezik. A beszámolót követő vita során felmerült többek között a szakkatalógus, a műtárgyőrzés, a világkiállításra megnyitandó kiállítás kérdése. 1992. december 8-án a Bizottság a Budapesti Történeti Múzeum kiscelli részlegében tartotta ülését, ahol Buzinkai Géza, a múzeum főigazgatója tartott beszámolót. Magával a Kiscelli Múzeummal kapcsolatban érzékeltette, milyen módon lehetne ezt a ma kevéssé látogatott múzeumot kirándulóhellyel összekötött kulturális központtá tenni. A Budapesti Történeti Múzeum egészének problémái között az egyik, hogy a múzeum régészetileg Budapest szakhatósága; ennek kapcsán igen nagy mennyiségű régészeti anyag kerül be az 1967 óta nem bővített raktárakba, illetve ez a fajta tevékenység a múzueológiai munka rovására megy. Sok a kiállítási kötelezettség, államközi megállapodások alapján. Félő, hogy a múzeum elveszti profilját, továbbá az időszaki kiállítások sok, másutt is szükséges energiát kötnek le. A Várpalotában található kiállítási terület viszonylag kicsi. Megoldást jelentene az ún. barokk udvar alsó szintjének lefedése és kiállítási területté történő átalakítása. Földes Emília a Fővárosi Képtár állapotáról és tevékenységéről nyújtott beszámolót, kiemelve a gyűjteménygyarapítás szűkös lehetőségeit. A kérdések és a hozzászólások a kőanyag raktározását, a Kiscelli részleg tervanyagának számítógépes feldolgozását, a restaurálásnak a többi múzeummal történő együttműködéssel való megoldását, és egyéb, a múzeum sokrétűségéből fakadó problémákat érintettek. A minősítések ügyében a művészettörténet-tudományban meglévő anomáliák kiküszöbölésére kezdeményezés indult, s ebben a Bizottság is hallatta hangját. Megindítottuk a folyamatot, amely azt célozza, hogy néhány kiemelkedő teljesítményt nyújtott, nemzetközi szakmai megbecsülésnek örvendő kutató disszertáció benyújtása nélkül nyerhesse el a tudományos fokozatot. Sajnálatos módon a legakutabb esetre — Pigler Andoréra — az érintett halála tett pontot, viszont két további hasonló ügy folyamatban van, illetve megindult. 1991-ben az addigi gyakorlatnak megfelelően a Bizottság bírálta el a művészettörténeti témájú OTKA pályázatot. 1992-ben azonban a Bizottságtól — akárcsak valamennyi akadémiai bizottságtól — megvonták az OTKA pályázatok elbírálását. 1991 és 1992 folyamán a Bizottságot több, a kompetenciájába tartozó kérdésben keresték meg, állásfoglalását kérve. Ezeket a kérdéseket ad hoc bizottságok keretében oldottuk meg. 1991-ben a Bizottság ad hoc bizottsága az 1991. évi XXXIII. tv. 46. paragrafusa alapján összeállítandó, az állam tulajdonában maradó műemlékek jegyzékét vitatta meg, az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságával közösen. 1992-ben megvizsgáltuk, miként használta fel az Országos Műemlékvédelmi Hivatal a topográfiai munkákhoz nyújtott anyagi támogatást, továbbá a Magyar Képzőművészeti Főiskolán alapítandó interdiszciplináris (művészetközvetítő) szak kérdésében alakítottunk ki állásfoglalást. 1992. december 9-i ülésén a Bizottság foglalkozott az Acta Históriáé Artium kérdésével. Az ügynek az adott aktualitást, hogy az akadémia erőteljesen szorgalmazza az általa kiadott folyóiratok tevékenységének megújítását, illetve, hogy az Acta ITistoriae