F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

HÍREK - „Középkori Európa 1992”. Középkori régészeti világkonferencia, York, 1992. szeptember 21-24. (Tamási Judit)

elismerést megérdemel az a precizitás és tapintat, amellyel a maroknyi szervező a 33 országból érkezett mintegy 780 vendég programját összeállította, kellemes körülményeket teremtve a kollégáknak egymás munkájának megismeréséhez, a tapasztalatcseréhez. Érdekesség, hogy a rendezvény fővédnöke kolléganőnk, II. Margit dán királynő volt (nem tévedés: Yorkban végzett régészet szakon!), s támogatta azt többek között az Egyesült Királyság Nemzeti Örökségének Minisztériuma (Department of National Heritage) is, amely 1990 óta a brit régészeti és építészeti emlékanyag gondozásának legfőbb felelőse az államigazgatásban. A konferencia egyik nem titkolt célja volt, hogy demonstrálja a középkori régészet, e viszonylag fiatal tudományág eddigi tevékenységét és eredményeit. Átfogó jellege előzetes aggodalomra adhatott okot, tudniillik, hogy kevés esélyt fog nyújtani egy-egy meghatározott téma szakértőinek az abban történő alaposabb elmélyedésre, valójában azonban számos ülésén gyümölcsöző vita bontakozott ki. Ez nem utolsó sorban az előadások ésszerű tematikai csoportosításának volt köszönhető, a kb. 370 előadás ugyanis a következő 8 szekcióban hangzott el. A. Városrégészet, B. Tengeri régészet, kikötők és hajók, C. Technológia és innováció, D. Halál és temetkezés, E. Pénzforgalom és kereskedelem, F. Vallás, hiedelmek, G. Művészet és jelképrendszer, H. Agrártelepülések. A kommentátor, aki az eseményeknek maga is aktív részese volt, természetesen nem vállalkozhat mind a 8 szekció értékelésére, ám a rendezvény egészéről alkotott benyomásai — némileg önmagának is meglepő módon — egybevágnak a holland, cseh, német, svájci, stb. kollégák meglátásaival. A konferencia elnevezése és az egyes régiók — a déli és főleg a keleti — alulreprezentáltsága (mind az előadókat és a szekciók levezető elnökeit, mind pedig az általuk ténylegesen használt nyelve[ke]t tekintve) közti ellentmondás felveti azt a kérdést, hogy a történeti régészet értelmezésében hol húzódnak Európa határai a középkorban, vagy még inkább: hol húzódnak manapság. Közös szerencsénk, hogy a középkori anyagi kultúra egységei, az egyes lelettípusok elterjedése nem esik egybe a mai nyelvhatárokkal, hiszen így a kényszerből előnyt kovácsolva elsajátíthatjuk egymás nyelvét, nyitottabbá válva ezzel a más országokbeli kollégákkal folytatandó kommunikációra. így elkerülhető lenne az a hiba, amelyet nem egy tudományág képviselői elkövettek már az idők folyamán, tudniillik, hogy párhuzamosan végzünk kutatómunkát ugyanabban a témában anélkül, hogy tudomásunk lenne egymásról. E veszély elkerülésében bizonyára segítségünkre lesz az a döntés, amely a konferencia záró plenáris ülésén született, miszerint időszerű volna létrehozni a történeti (a középkorral és az azt követő korszakkal foglalkozó) régészek nemzetközi egyesületa. Az előkészületekkel a konferencia szervező bizottságát bíztuk meg. El kellene gondolkodnunk azon, hogy a magunk részéről mivel járulhatnánk hozzá e vállalkozás sikeréhez! A tanácskozás teljes időtartama alatt kiegészítő rendezvényként könyvkiállítást és -vásárt rendeztek az egyetemi campus központi csarnokában. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a számtalan kiadó gondozásában megjelenő bőséges medievisztikai irodalomban egyetlen, a volt szocialista országok valamelyikében napvilágot látott kiadványt sem sikerült felfedeznem. A nyugat- és észak-európai szakmai egyesületek kifinomult public relation-tevékenységének kontrasztjaként szinte fájdalmasan hatott ennek — régiónkban tapasztalható — gyakorlatilag teljes hiánya.